Mitiner Mária
Leszek…
Leszek a csillagod,
leszek a holdad,
leszek az illatod
mely beléd olvad,
leszek a felhő,
leszek izzó napod,
leszek a szellő,
mi énekli dalod,
leszek néma titkod,
a csend én leszek,
leszek ami tiltott,
vesszek el benned!
Leszek lakatod,
kulcsod nyitja záram,
édes zamatod
leszek, csókos szádban,
leszek a bizsergés,
leszek vad vágyad,
forróság didergés,
bensőnkből árad
leszek örömöd
ellopott órákban,
buja gyönyöröd
csillogó tócsákban,
verejtékcsepp leszek,
mézédes kéjed,
zsarátnokból leszek
perzselő vétek,
leszek szeretőd,
leszek a mindened,
gyűrött lepedőnk
rejti tekinteted,
leszek az óhajod,
kívánj és leszek,
leszek mély sóhajod,
lélegzem veled,
leszek jelened,
én leszek a nagy Ő,
múlt nem lehetek,
én leszek a jövő.
Author: Mitiner Mária
Mitiner Mária az Irodalmi Rádió szerzője. Tamásné Mitiner Mária vagyok, egy jászsági kis faluban élek. Férjemmel fiatal korunk óta kitartunk egymás mellett, valóban jóban és rosszban is. Két nagy lány édesanyja vagyok. Vendéglátósként saját kis vendéglátós egységünket vezetem. Gyerekként írogattam verseket, majd nagyon sokáig kimaradt ez az életemből. 2012-ben egy nagy betegség után jött a késztetés, hogy nekem újra írnom kell! Gyógyszer kiegészítőként, depresszió ellen, és saját magam s agyam frissen tartása érdekében azóta gyűlnek verseim, novelláim. Kitartó harcos típus vagyok. Realista őszinte emberként élem az életet. Nagy örömömre verses mesém a Garbo Kiadó által hirdetett pályázaton bekerült az antológiájukba. Jó pár darab versem, egy-két novellám pedig Holnap Magazinos antológiákban kapott helyet. A saját verses illetve mesés könyv lenne a távolabbi célom. Megemlíteném még másik nagy kedvencemet, mely az írás mellett nagyon fontos része napjaimnak. A népdalkör – melynek alakulása óta „oszlopos” tagja vagyok. A népdalok, az együtt éneklés, a népzene szintén nagyon közel áll a szívemhez. Most pedig azt remélem, hogy az itteni társaságban is jól fogom érezni magam, és tanulni tudok a tapasztaltabb tollforgatóktól. Saját négy sorosommal zárom bemutatkozásomat. „Szikraként kipattant gondolatok parázs terhétől roskadozom, Leírt sorok… – mint az áldozatok, hevernek szenes papíromon.”