Leszek…

Mitiner Mária

Leszek…

 

Leszek a csillagod,

leszek a holdad,

leszek az illatod

mely beléd olvad,

 

leszek a felhő,

leszek izzó napod,

leszek a szellő,

mi énekli dalod,

 

leszek néma titkod,

a csend én leszek,

leszek ami tiltott,

vesszek el benned!

 

Leszek  lakatod,

kulcsod nyitja záram,

édes zamatod

leszek, csókos szádban,

 

leszek a bizsergés,

leszek vad vágyad,

forróság didergés,

bensőnkből árad

 

leszek  örömöd

ellopott órákban,

buja gyönyöröd

csillogó tócsákban,

 

verejtékcsepp leszek,

mézédes kéjed,

zsarátnokból leszek

perzselő vétek,

 

leszek szeretőd,

leszek a mindened,

gyűrött lepedőnk

rejti tekinteted,

 

leszek az óhajod,

kívánj és leszek,

leszek mély sóhajod,

lélegzem veled,

 

leszek jelened,

én leszek a nagy Ő,

múlt nem lehetek,

én leszek a jövő.

 

 

 

Mitiner Mária
Author: Mitiner Mária

Mitiner Mária az Irodalmi Rádió szerzője. Tamásné Mitiner Mária vagyok, egy jászsági kis faluban élek. Férjemmel fiatal korunk óta kitartunk egymás mellett, valóban jóban és rosszban is. Két nagy lány édesanyja vagyok. Vendéglátósként saját kis vendéglátós egységünket vezetem. Gyerekként írogattam verseket, majd nagyon sokáig kimaradt ez az életemből. 2012-ben egy nagy betegség után jött a késztetés, hogy nekem újra írnom kell! Gyógyszer kiegészítőként, depresszió ellen, és saját magam s agyam frissen tartása érdekében azóta gyűlnek verseim, novelláim. Kitartó harcos típus vagyok. Realista őszinte emberként élem az életet. Nagy örömömre verses mesém a Garbo Kiadó által hirdetett pályázaton bekerült az antológiájukba. Jó pár darab versem, egy-két novellám pedig Holnap Magazinos antológiákban kapott helyet. A saját verses illetve mesés könyv lenne a távolabbi célom. Megemlíteném még másik nagy kedvencemet, mely az írás mellett nagyon fontos része napjaimnak. A népdalkör – melynek alakulása óta „oszlopos” tagja vagyok. A népdalok, az együtt éneklés, a népzene szintén nagyon közel áll a szívemhez. Most pedig azt remélem, hogy az itteni társaságban is jól fogom érezni magam, és tanulni tudok a tapasztaltabb tollforgatóktól. Saját négy sorosommal zárom bemutatkozásomat. „Szikraként kipattant gondolatok parázs terhétől roskadozom, Leírt sorok… – mint az áldozatok, hevernek szenes papíromon.”

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ellovagolni

Ellovagolni a naplementében, még hátra sem nézni, mint szerencsétlen, és nem vinni múltat, ott hagyni helyben, hogy visszajönni már soha ne kelljen.   Hadakozásban a

Teljes bejegyzés »

Királyság

Ha király vagy, királyságod van, várkastélyodban nyüzsög a sok alattvaló, kirendelheted a hintód magadnak, mert Te vagy az uralkodó.   Emberek életéről dönthetsz, Te döntöd

Teljes bejegyzés »

Boldogok a tiszta szívűek…

Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Isten Bár a szem gyakran vibrál, pillantása dermedten csapong A kiterebélyesedett emberi vágy értetlemül tülekedik egyre jobban A

Teljes bejegyzés »
Prózák
Barna Benedek

A gödör

Hűvös tavaszi reggel volt. Szél fütyült a felhőkarcolók között, és befújta a szemetet az aprócska parkba, amely a hatalmas épületek sűrűjében bújt meg. A parkőr

Teljes bejegyzés »

Az utolsó szó

A férfi az asztal fölé hajolt, kezében reszketett a toll. A tinta sercegett a papíron, ahogy a betűk lassan egymásba fonódtak. A gyertya imbolygó fénye

Teljes bejegyzés »