Mitiner Mária
Tavasz váró
Jő a tavasz, itt kopogtat,
dobd el a tavalyi kopottat.
Vetkőzz,vedd fel új ruhád!
A tavalyi árcédulát
dobd messzire,ne is lásd,
látott az már egyet s mást.
Kabátodat vigye hűs szél,
hagyd benne amit felednél.
Kalapodat pakold színig,
sétálj ki a Zagyva hídig,
szórd a vízbe, számolj tízig,
fájdalmadból öröm nyílik.
Az új ruhád tarka legyen,
mint százszorszép a zöld gyepen.
Fidres – fodros csipkemező,
rajta szelíd barka vessző,
frissen üdén ébredező,
tavasz járta zöld legelő.
Pörög-forog szoknyád alja,
kikeletet odacsalja.
Nárcisz, krókusszal beszélget,
tavasz tündér vígan lépked.
Érzed, amint lüktet véred,
tested, lelked újra éled.
Author: Mitiner Mária
Mitiner Mária az Irodalmi Rádió szerzője. Tamásné Mitiner Mária vagyok, egy jászsági kis faluban élek. Férjemmel fiatal korunk óta kitartunk egymás mellett, valóban jóban és rosszban is. Két nagy lány édesanyja vagyok. Vendéglátósként saját kis vendéglátós egységünket vezetem. Gyerekként írogattam verseket, majd nagyon sokáig kimaradt ez az életemből. 2012-ben egy nagy betegség után jött a késztetés, hogy nekem újra írnom kell! Gyógyszer kiegészítőként, depresszió ellen, és saját magam s agyam frissen tartása érdekében azóta gyűlnek verseim, novelláim. Kitartó harcos típus vagyok. Realista őszinte emberként élem az életet. Nagy örömömre verses mesém a Garbo Kiadó által hirdetett pályázaton bekerült az antológiájukba. Jó pár darab versem, egy-két novellám pedig Holnap Magazinos antológiákban kapott helyet. A saját verses illetve mesés könyv lenne a távolabbi célom. Megemlíteném még másik nagy kedvencemet, mely az írás mellett nagyon fontos része napjaimnak. A népdalkör – melynek alakulása óta „oszlopos” tagja vagyok. A népdalok, az együtt éneklés, a népzene szintén nagyon közel áll a szívemhez. Most pedig azt remélem, hogy az itteni társaságban is jól fogom érezni magam, és tanulni tudok a tapasztaltabb tollforgatóktól. Saját négy sorosommal zárom bemutatkozásomat. „Szikraként kipattant gondolatok parázs terhétől roskadozom, Leírt sorok… – mint az áldozatok, hevernek szenes papíromon.”
