Tavaszi álom

Tavaszi álom

(Csoportos utazás a Beregbe)

 

Várainkba húzódunk vissza,

És egyedül álmodjuk a csöndet.

Almafákról álmodunk mid. Virágzó

Almafákról, kik járnak könnyed

Napkeleti táncot.

Gömbölyű karjukon fut finom

Tavaszi fátyol. Lenge tavaszi álom

Út mentén táncolnak a lányok.

 

Forgolódnak mozdulatlan-szépen

Mert alattunk gyorsan rohan az út.

És ők nevetve-lehelve árasztanak

Szirmaikból fehér fény illatot közénk.

Barna szép karjukat kecsesen

Tarják a tavaszi lányok…

Lenge tavaszi álom.

 

Mint asszonyok testén az árnyék

Úgy feküdt a fény a fákon.

Titkos szép testük nyúlt rügyszínű

Hálóing után… De várt még a derűs

Ég alatt a Platán… Pedig már,

Dohogva szólt a malom a víznek:

Keljenek útra a cseppek,

És suhogó fátylat terítsen

Magára a meztelen lomb!

 

Kérte a víz is, hogy eresszék el.

És mi vártuk, hogy meglássuk a

Csodát, mert karoltuk már

A foltos kérgű törzset, ahogy

Szemünkkel karoljuk, a

Napozó nőket a parton…

 

Fehér törzsük még csupa árnyék is titok,

Öleltük lenn a lányokat a parton.

És szent csodát mesélt

A templomi-vén öreg anyó:

Regélt tavasszal karácsonyi mesét,

Mikor a régi és az új összeért

És Turult éltetett

Tákoson a delelő fény…

 

Mesélte az özvegy

(Barát Menyhért neje)

Hogy íj messze Betlehemtől

Saját szemével látta a csodát…

Látta, hogy az Úr földre szállt, és

Látta, hogy fényt hozott a földre

És vaskos szárnyán, semmibe menekült a sötét…

És az Úr Asztalára terült estére a fény…

 

…De mi hiába láttuk, és hiába hallottuk,

Hogy a szétmálló sárból Ő

Kőtemplomot emelt a testnek, és

A pusztító áradás után

Hozott szent összefogást…

Feledtük Őt! Feledtük, pedig

Ő csókolt csókot csalódott szemekre,

Hogy a szennyes árból ismét

Otthonokba költözzön a Béke.

 

Vakok voltunk és süketek!

Mert a virágzó ég alatt,

csak rég-faragott fát láttunk,

Meg kifestett ódon falakat, és

Nem vettük észre a születő Tavaszt!

A Tavaszt!

Szép Tavasz templomát szerelmes életünknek…

Így, utunk végén, ragyogó álom-utat,

Feledve hagytunk hátra…

 

…És lehajtott fővel, hallgatagon,

Várainkba tértünk vissza mind.

És némán kucorgunk újra

A homályban, a házban.

És egyedül vigyázzuk a csöndet ismét.

Pedig tavasz illatával

Már ostromolt minket a Fény…

 

(Nyíregyháza, Túristvándi, Tákos)

2007. április 14.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Simon Farkas
Author: Simon Farkas

Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője. Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő mindenÉs a levegő is fogytán van körülötted,Csak akkor jön néha egy zápor,Hogy lemossa legalább a tested,Hogy Előtte újra meztelenül állj. Mert egyedül hiába rakosgatsz tettet és szót,Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony.Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér.Látod a lomokból épült százféle tornyot.És a te bástyád, végvárad az egyik itteni állás. Csupasz tornyok merednek az égre,Mint az ég felé kiáltott százféle átok.És még ledönteni sem akarja ezeket senki.Csak éjjel tisztulunk meg néha,Ha az égi áldás csapkodva veri a testünk. Ilyenkor sírva, átkozva dicsérjük Őt,Aki tornyokba zárta a testünk…Máskor meg napot küld ránkÉs gyönge szellőt,Hogy könnyeink ők szárítsák föl. És árnyékot rajzolunk a földre mind,Ha körbe jár bennünket a fény,Messziről tán lassú társas táncnak tűnhet,Mert rövidül, forog és nyúlik az árnyunk,S a Másik árnyéka néha átsöpör rajtunk… S.F. 2013. július

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Gondolsz-e néha rám

(Senrjon csokor) Gondolsz-e még néha rám? Jut-e még eszedbe múlt-részlet. Sorsunk mivé lett? Gondolsz-e még néha rám? Eszedbe jut-e múlt, mint rege. Élet, csak csendes.

Teljes bejegyzés »

Naplementében…

Már én sem harcolni, sem győzni nem akarok, Tudomásul veszem, a nappalok halandók… Mi vagyok a világban… arc nélküli senki, Az utcán sem köszönnek, de

Teljes bejegyzés »

A múltamban

Visszatekintek a semmire… A régmúlt időmben, hősi várban laktam, Ez volt a sorsom, sikerült, jól belaktam… A régmúlt időmben, hősi várban laktam. Ez azonban már

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bogdán László

Rózsa Iván: Bogdán László Mentetted falud, Minden cigányt hiába: Lecsóba ment terv… Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Domján Edit

Rózsa Iván: Domján Edit Örök ifjúság… Nem akart öreg lenni: Fiatal maradt… Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Teljes bejegyzés »