A feladat

A feladat

A tizenöt kisegér vidám zsivajjal várta a tanító nénit. Hívjuk őt Főegér néninek, aki izgalmas óraközi feladatot ígért be aznapra. Ínycsiklandozó, kedvcsináló és szórakoztató játékot. Fészkelődött a sok kisegér, kíváncsian találgatták, vajon mi lesz az?

Nagyot köszöntek az ajtón belépő Főegér néninek, majd néma áhítattal figyelték az asztalra letett feladatot: egy darabka sajtot.

– A mai óra erről a sajtról szól – mondta a Főegér néni. – Írjátok le, mi jut eszetekbe róla. Színe, szaga, illata, íze, milyen lehet? Mire használnátok fel, ha megkapnátok? Írjatok róla egy rövid történetet. Akié a legjobb, azé lesz a sajt. Segédeszközt használni tilos. Van valakinek kérdése?

– Nincs – válaszolták a kisegerek, egy kivételével. Hívjuk őt Hantásnak, mert szeretett lódítani, csalni, a többi egeret becsapni.

– A dolog kicsit bonyolult – szólalt meg modoros hangon Hantás, miközben a pad alatt a jegyzeteiben keresgélte az ide illő mondatot. – Már a híres Patkányorr is megmondta…. – és flegmán olvasta füzetéből a szerinte megfelelő idézetet.

– Hogy jön ez most ide? – morgolódott egy másik kisegér az okostelefonján pötyögtetve. Hívjuk őt Flancosnak, mert akármi történt az órákon, ő csak az új telefonját fitogtatta, és bármi szóba került, azon kereste ki a helyes válaszokat. – Megint rosszul tudod Hantás, mert ezt Patkányorr professzor nem a sajtra, hanem a szalámira mondta – hencegett Flancos, amikor rátalált az idézetre.

– Ha jobban belegondolunk, a professzor görögdinnyéről beszélt – vakarta meg okoskodva az állát egy harmadik kisegér. Nevezzük Tudálékosnak, mert ő bebiflázott, filozófiai okosságokkal akarta bizonyítani felsőbb rendű tudását Hantás és Flancos előtt. Most is nagy értekezésbe kezdett, szédítve vele a körötte ülőket.

A kisegerek tanácstalanul néztek a Főegér nénire. Miért nem szól rá a három szószátyárra, akik lyukat beszélnek egymás hasába, zavarják az óra menetét, ráadásul segédeszközöket is használnak.

És ott az a sajt az asztalon! Ontja magából a bódító illatot. Így szörnyen nehéz dolgozni. A három fránya kisegér meg egymást túlharsogva tovább vitatkozik.

De a Főegér nénit nem zavarta a civakodás. Nyakig bújt a telefonjába és sms-eket küldözgetett a barátainak. Oda sem figyelt a társaságra. Ő kiadta a feladatot, majd ha letelik az előre eltervezett idő, felolvastatja az elkészült irományokat.

– Nem arról beszél… – harsogta Hantás az újabb idézetet a pad alól.

– Badarság…– orrolt mérgesen Flancos, ide-oda tologatva okostelefonja képernyőjét.

– Hülyeség… – érvelt tovább Tudálékos.

A hangzavart végül a Főegér néni barátja némította el, amikor beviharzott a terembe. Meglátta a sajtot az asztalon, és hamm, egy falásra letolta éhes torkán: a feladatot!

– Úgy látom, kifutottunk az időből – nézett fel a Főegér néni az sms-ek közül. – Készítsétek el otthon a beszámolót és a következő órán megtárgyaljuk, milyen jelentőséggel bír egy ilyen feladat. Addig is megsúgom nektek, akkorra is egy rendkívül izgalmas dologgal készülök.

Azzal sarkon fordult és a barátjával együtt kifelé indult. Hantás azonnal a nyomukba eredt.

– Megtudhatnám mi lesz az a bizonyos feladat?  – kérdezte sunyi alázattal a Főegér nénitől.

– Gyere – intett bizalmasan a Főegér néni, és sutyorogva tűntek el a kijáraton. Elvégre kell egy kiválasztott, akit mindenbe beavat, akinek mindent szabad, aki elárulja a többieket. Hogy az utánuk settenkedő Tudálékost és Flancost is bevonja a titokba? Nem baj, hiszen ezzel biztosítja magának, hogy a következő órán is el lesz küldve minden fontos sms.

A hoppon maradt kisegerek csüggedten ültek az elkészített munkáik felett. A sajt eltűnt az asztalról, nincs feladat. Nincs jutalom sem, hiába dolgoztak.

– Hiába? – dugták össze a fejüket. – Olvassuk fel egymásnak – jött az okos gondolat.

Úgy is tettek. Sorban, fennhangon mondták el a történeteiket. És szemük előtt megjelent: a Sajt!

Ott illatozott, sárgállott az asztalon. Hol kicsi, hol nagyobb, hol göbölyű, hol szögletes. Egyszer vidámságot hordozott, másszor könnyeket fakasztott. Volt, aki üveg alá rakta, volt, aki ajándéknak szánta, de egy sem akadt, aki megette volna.

Tudták, addig sajt az a sajt, amíg mindenkié. Amíg ott pompázik az asztal közepén. Mert a jó közösséget, a közös feladat kovácsolja össze. És aki ezt nem értékeli, hazudik és csal a könnyű siker reményében, az nem érdemli meg a közösség szeretetét. Az egyszerűen: bekaphatja!

Author: Szolnoki Irma

Szolnoki Irma az Irodalmi Rádió szerzője. Azaz Kovács Sándorné. 1955-ben születtem, Gödöllőn. Itt élek férjemmel és két fiammal. Műszaki végzettségemet a mátyásföldi Corvin Mátyás Híradástechnikai Szakközépiskolában szereztem. Szeretem a szépirodalmat, imádok olvasni, de írással nem foglalkoztam. 2015-ben egy novellámat feltettük férjem facebook oldalára. Sikere lett. Ismerőseink újabb és újabb történeteket vártak tőlem.2017-től a Miskolci Irodalmi Rádió blogszerzőinek sorába léphettem. Pályázataikon többször szerepeltem  sikeresen, egyszer második, kétszer  harmadik helyezést is kaptam. 2018. évi az Év prózaírója választáson 3. helyezett lettem. Az Irodalmi Rádió antológiáiban rendszeresen helyet kapnak a novelláim. Nagy megtiszteltetés, hogy blogszerzőként is a közösség tagja lehetek.2020-ban az Irodalmi Rádió gondozásában megjelent Novellák címmel első könyvem, mely 37 válogatott írásomat tartalmazza és részt vesz az 2021. évi Ünnepi Könyvhéten is.2016-2020-ig tagja voltam a Gödöllői Városi Könyvtárban működő IRKA irodalmi közösségnek.Az írásaim felolvasó esteken szerepeltek és az írókör antológiáiban is megjelentek.2018-ban a Gödöllői Irodalmi Díj pályázaton, a Próza kategóriájában elnyertem az Ezüst fokozatot.2020-ban A Debreceni Nagycsaládosok Egyesületének "Mosolyvirág"  Életmese írói pályázatán harmadik helyezést kaptam. Három antológiájukban válogatták be a novelláimat.2020-ban a COVID járvány miatt több antológia kiadása is meghiúsult. de a Jelek antológia, benne a Szavak című novellámmal megjelent. 2021-ben önálló facebook oldalt nyitottam az írásaimnak, de a Pesti Mesék, és egyéb irodalmi...