Véget ért életem filmje.
Pedig játszottam volna még tovább a szerepem.
Jó szerep volt igazán.
Csak nem tettek volna annyian tönkre benne.
Teljesen beleéltem a szerepbe magam.
Beleadtam mindent, ami voltam és lenni akartam.
Jó szerep volt igazán.
De a többi szereplő nem gondolta ezt komolyan.
Kár, hogy mára vége lett.
És hogy ilyen csúnyán végződött ez a filmem.
Lehetett volna happyend!
De sajnos a másik főhős nem velem képzelte el ezt.
Véget ért életem filmje.
Másikat már nem kaphatok, eltelt az idő és amúgy is!
Már csak önálló műsorokat adok.
Főszerepet se mellékszerepet egy darabig már biztos nem vállalok!
Mert a filmem cselekményének alakulása azóta sem hagy, néha kiborít, ha rágondolok.
Ez volt az én főszerepem!
Ez volt életem egyetlen, hosszú filmje, és a legszebb!
De a végén a megunt hősnőnek mennie kellett!
Más kapta meg a főszerepet!
Author: Kapusi Edit
Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kapusi Edit.1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már több mint 30 éve. Két nagy fiam van. Az idősebbik fiam Máté, ő 29 éves, és ugyan azon a napon született, mint én. A másik gyerekem 21 éves. Az ő neve Soma.Saját vállalkozásba kezdtem, mellette pedig sok egyéb dologgal is foglalkozok. Nagy kihívás megfelelni és megállni becsületesen a helyem mint anya és dolgozó nő. Néha úgy érzem, nem is fog menni. De mindig kapok valahonnan egy lökést, egy kis energiát, amitől megint minden vissza áll a normális kerékvágásba. Egy darabig. Viszont az életszeretetemet, a jóságos világba vetett hitemet, azt nem tudja elrontani senki és semmi! Hitvallásom szerint, csak az tud élni, aki élni tud! Mindent kipróbálok, mindent meg akarok tapasztalni és folyamatosan tanulok. Szeretném, ha az engem körül vevő embereknek is át tudnám adni mindazt, amit már átéltem és megtapasztaltam. Azért, hogy ezáltal ők is érdemesnek tartsák magukat arra, hogy az életnél nincs nagyobb kincs a világon! A versírással már kamasz koromban megpróbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerekkel. Egyik versem meg is jelent hajdanán a Debreceni Napló napilapban. Időnként, ha valami nagy trauma ér vagy épp nagy öröm, elfog a vágy, hogy le is írjam,...
