Szabó Edit : Jön még kutyára dér ?
Szeretem a kertemet, látni benne mindazt amiért dolgoztam, milyen szép minden. A február túl tavaszias volt,még nem mertem benne dolgozgatni, hiszen a kutya nem ette meg a telet !
Viszont a március és április eleje kegyetlenül megtréfált ! Sokszor esett a hó,egy-két napig megmaradt és sár lett utána belőle. A kertem maradt. Voltak ismerősök, akik ültetgettek,de én nem mertem. Ha valami ki kélne,egy kis fagy rögtön elviszi. Márpedig igen sok reggel a dér fénylett ablakom alatt a zöld fűben. Mondtam is, hogy aki elültetett, bepoklosodnak a magok a földbe.
Április közepén döntöttem el, – ásás, ültetés ! De ki ásózzon? A fájós gerincemmel nagyon vigyázni kell! Ám jelentkező nem lévén lassan belekezdtem. Három napig tartott nekem az a munka, amit egy fiatalember egy-két óra alatt gyorsan megcsinált volna. De ez van ! Akit kértem,most nem jött el, mert volt pénze – de ősszel nem volt, az egy órás munkát is gyorsan megcsinálta.
A másik fiú annyiért vállalta volna,hogy őszintén kinevettem – mit gondolsz, milliomos vagyok ?
Mindegy, végre ültethetek, pedig ásás után reggelre is esett az eső. Késő délután kezdtem,mindenféle zöldségféléből egy-egy sor kész lett,kivéve a zöldhagymát,mert abból többet elduggattam,-szeretem !
Maradtak a virágok, de vigyázok a dáliámra, mert annak egy csipet fagy is elég és feleslegesen dolgoztam ! Közben az éjjel megint esett az eső, megáztak a vetett magvaim,ezáltal úgy érzem, nem késtem le semmiről. Gyorsan kikelnek és újra örülhetek,szép lesz minden. A teraszomon a muskátlik is éledeznek, felhordtam a pincéből,ahol télen aludtak.
No és a jövő hétre mondott időjárás meleget ígér, remélem nem jön kutyára dér !
Bőcs,2021.05.01.
Author: Szabó Edit
Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. „Tanárnéni”-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a „VERS”-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....