Mit köszönhetek

Mit köszönhetek

Mit köszönhetek az életnek
Mit köszönhetek az újra ébredésnek
Mit köszönhetek a tavasz eljöttének
Mit köszönhetek a fájó emlékeimnek
Mit köszönhetek jövőmbe vetett hitemnek
Kinek köszönhetem áldott hű feleségemet
Kinek köszönhetem négy szerető gyermekem
Kinek köszönhetem Istenhitemet
Kinek köszönöm a baráti öleléseket
Kinek köszönhetem hosszú munkás éveimet
Pünkösdi várakozásban , imára kulcsolt kézzel
Mindenütt a Szentlélek közelségét érzem
Halottaink az emlékeinkben élnek
Pünkösd napján az imákban együtt légzünk
Minden szépet minden jót, mit átéltem
Példájuk követése,s értünk mondott imáik
Választ adnak fennt feltett kérdéseimre
Így rátalálhatunk egymás megértésére

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Doberdó 1.

Magyarok a Nagy Háborúban… A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. A

Teljes bejegyzés »

Hétköznapok… szilánkokban

Mereven bámulok Álmélkodó rosszallással, Arra, mi nem tetszik. * Lehetetlen az, mit Én nem tudok megcsinálni. Rosszak, körülmények. * A hideg kávémat Iszom, nem megyek

Teljes bejegyzés »

ELSZÁNT EMBER

ELSZÁNT EMBER Egy kiváltság szorong, Bennem a düh forrong. Elnyúlnék egy vágyon, Vezess felé lábnyom. Szorongásom kiváltság, Elkerülni nagy bátorság. Halhatatlanok hordaléka, A tudás maró

Teljes bejegyzés »

Majd nászt ülünk!

A halál már, a lépcsőkön lefelé jön, szinte érzem… Bármit tesz is azonban, nekem ő még biz’ nem a fékem. Mi ketten majd valódi, nagy

Teljes bejegyzés »