Bakancsban

Bakancsban

 

Kipp- kopp, kipp- kopp

Koppan a bakancs,

Mert még kövezett úton ballag.

 

Püff-paff, Püff-paff

Toppan a talpa,

Most már puha homokon halad.

 

Sirr-surr, Sirr-surr

Surran a réten,

Száz fűsorompót tép most széjjel.

 

Reccsen roppan a kopja,

A kasszált füvek

Vonulnak a roppant láb ellen harcba.

 

Csikorgó vitát csikar,

A kőre taposva!

Csonthangon reccsen sok apró szikla.

 

Ropog, reng és repedez

Az agyag kérge,

A szárazra aszott, szürke földnek.

 

Buzogány zuhan

A cipő orrára

Kalász dörömböl: ”A keréknyom nem járda!”

 

Hangtalan hangon

Merül a porba

A lisztszerű, hamuban ott a nyoma.

 

Dumm-dudum, dumm…

Vállamra akasztva…

Ver mellett és hátat, ahogy a szív ajánlja.

A talpam visong,

Kuncogva unszol:

Gazduram, miféle útra hurcolsz?

S. F.

2021. 06. 23.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Simon Farkas
Author: Simon Farkas

Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője. Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő mindenÉs a levegő is fogytán van körülötted,Csak akkor jön néha egy zápor,Hogy lemossa legalább a tested,Hogy Előtte újra meztelenül állj. Mert egyedül hiába rakosgatsz tettet és szót,Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony.Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér.Látod a lomokból épült százféle tornyot.És a te bástyád, végvárad az egyik itteni állás. Csupasz tornyok merednek az égre,Mint az ég felé kiáltott százféle átok.És még ledönteni sem akarja ezeket senki.Csak éjjel tisztulunk meg néha,Ha az égi áldás csapkodva veri a testünk. Ilyenkor sírva, átkozva dicsérjük Őt,Aki tornyokba zárta a testünk…Máskor meg napot küld ránkÉs gyönge szellőt,Hogy könnyeink ők szárítsák föl. És árnyékot rajzolunk a földre mind,Ha körbe jár bennünket a fény,Messziről tán lassú társas táncnak tűnhet,Mert rövidül, forog és nyúlik az árnyunk,S a Másik árnyéka néha átsöpör rajtunk… S.F. 2013. július

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

34 − 26 =

Az Úr napját szenteld meg

Az Úr napját szenteld meg A szivességért mindig köszönet jár Hogy megszülettél, s Isten gyermeke lettél hálád legkisebb kifejezése, hogy róla megemlékezzél A megemlékezés legyen

Teljes bejegyzés »

Gon-dolkodó-Vers

Gon-dolkodó-Vers Épp itt van előttem Életem nagy könyve És már készülök is belelapozni Mikor hirtelen Feleszmél Előtte a következő vers Mi lenne, ha kinyitnám Mi

Teljes bejegyzés »

Csönd

Csönd Elmentél. Nem sírtál. Csak fogtad a kezem. S utána a csönd maradt mellettem.   Elmentél. Némán, csöndesen. Nem panaszkodtál, hogy fáj. Sose szoktál. Mindig

Teljes bejegyzés »

A csodák palotája

Mintha csak tegnap történt volna, úgy él emlékezetemben, mikor először látogattam meg a József Attila Könyvtárat szeretett szülővárosomban, Dunaújvárosban. Alig múltam csupán nyolc éves. Az

Teljes bejegyzés »

Láthatatlanul

Legbelül van egy hely, amely  Bizonytalansággal tölt el.  Kétkedően ócsárolgat.  Állandóan csak becsmérel.    Ez egy olyan rút szégyenfolt,  Melyet eltitkolnom kéne.  Mégis ott van

Teljes bejegyzés »

Egy percem levegővel

Egy percem levegővel   Nézek jobbra, Majd balra; Csend van nyugalom; Most van erőm, Bátorságom. Körbetekintek újra, És senki sem zavar; Egy felvázolt pillanat, Ami

Teljes bejegyzés »