Bakancsban
Kipp- kopp, kipp- kopp
Koppan a bakancs,
Mert még kövezett úton ballag.
Püff-paff, Püff-paff
Toppan a talpa,
Most már puha homokon halad.
Sirr-surr, Sirr-surr
Surran a réten,
Száz fűsorompót tép most széjjel.
Reccsen roppan a kopja,
A kasszált füvek
Vonulnak a roppant láb ellen harcba.
Csikorgó vitát csikar,
A kőre taposva!
Csonthangon reccsen sok apró szikla.
Ropog, reng és repedez
Az agyag kérge,
A szárazra aszott, szürke földnek.
Buzogány zuhan
A cipő orrára
Kalász dörömböl: ”A keréknyom nem járda!”
Hangtalan hangon
Merül a porba
A lisztszerű, hamuban ott a nyoma.
Dumm-dudum, dumm…
Vállamra akasztva…
Ver mellett és hátat, ahogy a szív ajánlja.
A talpam visong,
Kuncogva unszol:
Gazduram, miféle útra hurcolsz?
S. F.
2021. 06. 23.
Author: Simon Farkas
Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője. Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő mindenÉs a levegő is fogytán van körülötted,Csak akkor jön néha egy zápor,Hogy lemossa legalább a tested,Hogy Előtte újra meztelenül állj. Mert egyedül hiába rakosgatsz tettet és szót,Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony.Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér.Látod a lomokból épült százféle tornyot.És a te bástyád, végvárad az egyik itteni állás. Csupasz tornyok merednek az égre,Mint az ég felé kiáltott százféle átok.És még ledönteni sem akarja ezeket senki.Csak éjjel tisztulunk meg néha,Ha az égi áldás csapkodva veri a testünk. Ilyenkor sírva, átkozva dicsérjük Őt,Aki tornyokba zárta a testünk…Máskor meg napot küld ránkÉs gyönge szellőt,Hogy könnyeink ők szárítsák föl. És árnyékot rajzolunk a földre mind,Ha körbe jár bennünket a fény,Messziről tán lassú társas táncnak tűnhet,Mert rövidül, forog és nyúlik az árnyunk,S a Másik árnyéka néha átsöpör rajtunk… S.F. 2013. július