Életregény az emberről

Szabó Edit : Életregény az emberről

.
Zólyomi várúr elsőszülött gyermeke
úrként jött e világra,
korának elitje vitte gazdagságba
és apja hatalmába,
Felvidéki megyék,várak kapitányaa
fiát szabaddá tette.
.
Nemzetközi színtér nevelési helye,
kor legnagyobb írója
tanítása után Nürnbergi diák lesz
már tizennyolc évesen,
felfigyelnek reá udvari körökben,
hírnévre így szert tészen.
.
Báthory István a lengyelek királya
elvitte udvarába,
életének csúcsát örömmel viselte,
mígnem apja halála
a sorsát kegyetlenül megpecsételte,
örökségét, vagyonát
.
Török uralom és rokonság uralja,
nincs semmi kitartása.
Jöhet a katonaság,mint kiválóság
tisztelik vitézségét,
huszárok és felettesek elismerik,
éltét nem így képzeli.
.
Előnyös házasság segíthetne neki,
emberként még világfi,
ám a viszonzatlan szerelem szelleme
örökké csak kísérti.
Gőgös elutasítások felébresztik
gondolata mélységét!
.
Társadalmi magasságok helyett fordul
magasságba,mélységbe,
értékrendje fokozatosan változik,
szóvirágos gavallér,
udvarló költő,asszonyhódító legény
javít a tolla hegyén!
.
Lelkének legbensőbb titkait megossza,
értékrendje módosul,
„Kinek az Isten az bátor szű mellé az
jó tudománt is adta,
annak nem tompítja,hanem megjobbítja
szablyája élét vele”!
.
Nem tudhatja még,hogy poétaságáért
dicsőséget hagy miránk,
hogy a tolla nagy seregekkel is felér
az édes hazájának.
„Emberségből példát,vitézségből formát
ád,ki kedves mindennél!”
.
Mert ünnep az élet minden pillanata,
mert a halál vele jár,
„Az jó hírért,névért s a szép tisztességért”
„Szólítatlan megtérnek!”
besározódott hírnevet és kegyelmet
tisztára mos hős halál !

Bőcs,2021.május.

Idézőjelben : 1. – Saját gondolata
2. – Katonaének című verséből.

Author: Szabó Edit

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. „Tanárnéni”-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a „VERS”-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....