Erőszak

Erőszak

Menekülnek a bárányok a farkasok elől
A pásztorok próbálnak útjukba állni
Meddig bírnak a túlerővel szembeszállni
Nincs esélyük külső segítséget bevárni

Félek, hogy erőszak erőszakot fog szülni
Az ember meddig tudja visszatartani magát
Egy lehetőség adódna az erőszakot letörni
Összefogással a sátáni gondolatot megölni.

Az erőszak szót talán egyszer törölni fogjuk
Félek ez az út akár a csillagokig vezethet
Ember, gondold meg vajon mi lesz veled
Vagy a korai vég ítéletet hamar elszenveded

Az erőszak teljesen elborítja agytekervényeink
Egész testünk megbénítja, lelkünk kiüresíti
Múltunkat kitörli, jelenünk satuba fogja
Szeretet utáni vágyunk végleg meggyilkolja meggyilkolja

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Adorján L. Zoé

Itt van

ITT VAN   Csak te tudod, ki érezted már valaha, milyen a bódító rózsaillat, s a leomló loncé, mely az éjszakába leng… Azt is tudod,

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Hétköznapi történet

Bemegyek egy hatalmas bevásárló központba. Mennyi minden található itt, valójában nincs is annyi időm, hogy végig tudjam nézni. Az emberek nyüzsögnek, mint a hangyák –

Teljes bejegyzés »

A szenvedő

A kápolna kopott képén Szűz Mária szemét nézvén Könny kúszott a két szemembe Anyja néz a szenvedőre Kiszárad a szája sivár sivatagban messze kiált Szeretné

Teljes bejegyzés »

Elégia 2019 novembere

Aszott falevelek bántó zizegése lelkem darabkáit röpítik a szélbe. Csörgő fűszálak közt riadt békaporonty. Elmúlásról brekeg, s fájdalmat zokog. Sosem volt gólyák, elképzelt fecskék. Fészkükben

Teljes bejegyzés »

Tavasz

Kinézek az ablakon, vacogok, Érzem, én is jégvirág vagyok. Szállingózik, kavarog fehér hó, Befagyott sok pocsolya és tó.   Bundát öltök, s kesztyűt: jó meleg!

Teljes bejegyzés »