Rózsa Iván: Alkony-kor

Rózsa Iván: Alkony-kor

Wagnernél az isteneknek bealkonyult, nem kicsit;
Nietzsche szerint rég halott már az Isten.
Most eljött az emberiség alkonya is:
És nincs senki hát, ki rajtunk segítsen?!

Budakalász, 2021. július 25.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Veress Zita

Elfelejtettük

Elfelejtettük, hogyan kell élni Elfelejtettük, miben kell hinni. Elfelejtettük, mi is a végzet. Mire rájöttünk, a szívünkkel is végzett. Csak pár év volt, ami eltelt,

Teljes bejegyzés »

Lírikusok imája

  Mint ahogy a tarka szirmokkal nyíló virágok között szálldogál A sárga napfényben dolgos, vígan zümmögő méhecske s katica, Mint ahogy a zöldellő lombkoronás tölgyesek

Teljes bejegyzés »

Alruhás bölcsek.

Álruhás bölcsek. Mióta világ a világ, bizony megesik, hogy bohócokból lesznek királyok. Könyörtelen elnyomó, dicső káosz, valóságos, igazi rémálmok. Bizony akad olyan, ki írásra adja

Teljes bejegyzés »

Illúzió

Illúzió Ne nézzen túl mélyen a szemembe. Ez a szoba és az életem is csak füstből font háló. Nem létezünk, csupán valaki álmodik minket. Ha

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

medistáció

előbb kívül kifelé, majd egyre beljebb, befelé…     az út képzelet, valahová vezet… szinte körbeér, vége nincs, megállok, pihegek kicsit. önmagamban mindig is, belül

Teljes bejegyzés »