Némaságba hullnak szavaid,
s így mégis többet mondanak.
Nem szólsz semmit,
körbe fog a csend,
a szótlan csend,
mi mindennél beszédesebb.
Elmond mindent,
mit szavakkal már nem lehet.
Az igaz szót,
mit nyitott szemmel sem leled,
és beléd töri a szívedből fakadót.
Bezárod magad e csendes szótlanságba,
s hiszed,
így nem bánthat már senki mohósága.
De ez a csend, kétélű fegyver,
mögé bújsz, s mint valami kardot,
használsz, ha kell.
Véded vele magad,
de ha nem figyelsz,
ellened fordul,
s téged is megsebez.
Csende burkolsz engem is,
ebbe az őrjítő, üvöltő csendbe.
Mi hangosabban szól hozzám,
mint őrjöngő szélvihar,
s az igaz szót üvölti.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
