Irgalom

Irgalom!

Az évszázadok felhalmozott bűnei
Felkiáltanak az égre
Bűnbocsánat nélkül soha sem juthatunk
Ismét a napsugaras fényre
Nincs kivétel a vétkesek közt, csupán a szentek
Ők is elbotlottak néha
Mit jóvátettek, áldozatos életükkel
Annyi az elkövetett bőn, mint fűszál a réten
Dúskálhat a sátán lelke
Hangos gúnykacajától a világ szinte be van telve
Csak az Úr irgalma mentheti meg a világot
Szállj magadba, bánd meg vétkedet
Irgalmazz Uram! Tartsd vissza mérgedet
Hogy juthatott ily mélységbe Isten teremtménye
Hogy engedted virágzani
A kísértő kígyó szorgalmazta bűnös vágyaid
Hogy engedted virágzani
A bűnök elkövetésével a teremtést megalázni
Ó irgalom ne hagyj magunkra
Szent áldozatod haláloddal váljék javunkra
Akkor a földi élet is
Békés virágos kertté változik
A szeretet fája teremtheti gyümölcseit
Mindenki számára kinyítva a mennyek kapuit.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Itt vagyok

Ez a novellám az Irodalmi Rádió A nagy kék alatt és fölött című antológiájában jelent meg.   Eszter fülére húzta a narancssárga kötött sapkáját, amikor

Teljes bejegyzés »

Esőben

  Sárga fények közt lépdelve ernyőjével, Hölgy közeleg zsebében emlékeivel. Csodás ruhája eső áztatta kékség, Lelkében csend honol és tengernyi kétség.   Léptei némán ordítanak

Teljes bejegyzés »

Nyár vége, ősz eleje

  Hömpölygött a szél és sok felhőt gyűrt alá, Az égbolt viharfelhőkké nőtte magát. Dúlt, tombolt, sűvített, harcolt ég és a föld, Mégnem a felleg

Teljes bejegyzés »

Az ajtó

Az ajtó A délutáni eső épp csak elállt, de a város még mindig úgy gőzölgött, mintha lassan hűlő gépezet lenne. A járdán tócsák csillogtak, a

Teljes bejegyzés »

Lassú nyugalom

Rám szállt egy hulló levél, sárga volt, rajta arany szegély. Nem álltam meg, csak lassabban lépek, had ne érjenek utol a süvítő szelek. Nem kell

Teljes bejegyzés »