Irgalom

Irgalom!

Az évszázadok felhalmozott bűnei
Felkiáltanak az égre
Bűnbocsánat nélkül soha sem juthatunk
Ismét a napsugaras fényre
Nincs kivétel a vétkesek közt, csupán a szentek
Ők is elbotlottak néha
Mit jóvátettek, áldozatos életükkel
Annyi az elkövetett bőn, mint fűszál a réten
Dúskálhat a sátán lelke
Hangos gúnykacajától a világ szinte be van telve
Csak az Úr irgalma mentheti meg a világot
Szállj magadba, bánd meg vétkedet
Irgalmazz Uram! Tartsd vissza mérgedet
Hogy juthatott ily mélységbe Isten teremtménye
Hogy engedted virágzani
A kísértő kígyó szorgalmazta bűnös vágyaid
Hogy engedted virágzani
A bűnök elkövetésével a teremtést megalázni
Ó irgalom ne hagyj magunkra
Szent áldozatod haláloddal váljék javunkra
Akkor a földi élet is
Békés virágos kertté változik
A szeretet fája teremtheti gyümölcseit
Mindenki számára kinyítva a mennyek kapuit.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


…érted tettem

Bevetettem magam sajàt börtönömbe, Ott fuldoklom, és màr nincsen visszaút, Màr sohasem lehet szabad itt a lelkem, A lelkiismeret mindegyre visszahúz. Zűrös mocsàr húz egyre

Teljes bejegyzés »

Rád sem ismerek

Ordításod megremegteti testem, Félelem kúszik elmém felett. Néha közeledben elfog a rettegés, Mintha titokban egy ördög lennél. Ki életeket akar elpusztítani szavaival, S támad atyai

Teljes bejegyzés »

„Pillanatkép”az autizmusról

Lili nagyot sóhajtva ült le a padra miközben az önfeledten csúszdàzó kisfiàn, Zolikàn legeltette a szemét.Nem volt rizikómentes elhatàrozàs, hogy elhozza őt ide.Kezét ölébe téve

Teljes bejegyzés »

A holnap kétsége

A halál gondolata felmerül álmaimban És a jövendő esztendők titka igéz, Hol a történés sejtelme mint a méz a néheket, Úgy vonzza a kérdőjeleket. Mi

Teljes bejegyzés »

Vívódás

Van egy emlék, csak egy emlék, belepte rég a havas tél, Voltál akkor te, voltam én, mikor hullott sok falevél. Ment egy levél, jött egy

Teljes bejegyzés »

Galamblelkű szekrényajtó

A kórteremben hat ágy volt. Minden ágyhoz tartozott egy-egy szekrény. Minden szekrényen volt egy-egy ajtó, de csak az egyiknek volt lelke. Nem nagy lélek volt

Teljes bejegyzés »