Rózsa Iván: Mindegy vagy nem mindegy?

Rózsa Iván: Mindegy vagy nem mindegy?

Kvázi
Egy kvázi diktatúrában a kvázi ellenzéket és a kvázi ellenzéki tévét is a kvázi diktátor pénzeli. Ez kvázi abszolút hatalom?

Majdnem
Egy majdnem demokráciában a hatalmon lévő majdnem demokraták majdnem embereknek nézik a majdnem embereket. Majdnem élünk?

Abszolút
Egy abszolút diktatúra majdnem jobb, mint egy kvázi. Mert majdnem mindenki tudja: kit kell gyűlölni. Aki meg nem, az abszolút nem érdekes.

Abszolút nem mindegy!
Abszolút nem mindegy, hogy demokráciában vagy diktatúrában élünk. Legalábbis nekünk, szabadnak született egyedeknek, nem.

Teljesen mindegy…
Az átlagos honpolgárok jelentős részének szinte teljesen mindegy: milyen rendszerben él?! Birkaként tűrnek, jobb esetben dolgozni mennek, és felnevelik csemetéiket, akik szintén birkaként robotolnak mások hasznára. A túlélés, bizony a túlélés ösztöne mindennél erősebb…

Mindegy vagy nem mindegy?
Teljesen mindegy: mindegy vagy nem mindegy; mintegy totálisan tele a hócipőm a jelenleg az országot, illetve a világot „vezető” politikusokkal!

Teljesen nem mindegy!
Teljesen nem mindegy: kik vezetik az országot, illetve a világot, mert csak egyszer élünk. És röpke az emberi élet; tűnő pillanat… Éljünk a pillanatnak! És nem csalódunk…

Pillanatnyilag mindegy
Pillanatnyilag mindegy nekem, ki van hatalmon, mert focimeccset nézek… (Amikor éppen nem írok.)

Mint egy…
Mint egy hegyek, mezők fölött, magasban szárnyaló sas, úgy vágyom a szabadságot! Mely egyenlő a szabadságérzés illúziójával?

Egy, mint…
Egy ember, akár szabad akár nem, most úgy van, mint mindenki: egyedül. Adjunk egymásnak jeleket, hogy ne legyünk magányosak, magányos farkasok! Ne hagyjuk, hogy izoláljanak bennünket! Akik izolálni akarnak, úgy tűnik, ezt egyelőre sikeresen teszik, mert összefognak a hatalomért. Fogjunk össze mi is!

Egy, mint eggyel…
Egy szabad ember még sincs soha egyedül, mert együtt van a végtelen Eggyel, Istennel! Egy, mint eggyel a végtelenben…

Egy, más…
Egy a feladatunk most: felszabadítani magunkat, és aztán másokat is, ha van rá igényük, az elszigeteltségből! Egyedül nem megy! Egyedül csak ideig-óráig lehetünk szabadok, mintegy felülről nézhetjük a világot, akár a szárnyaló sas. Ha kevesen vagyunk ilyenek, előbb-utóbb ledarál minket a zord világ, és ezután csak verébként hempereghetünk más verebek mellett a porban. Keressünk társakat, akik szintén szárnyalni, alkotni akarnak! Együtt talán megváltoztathatjuk a többségi vagy kisebbségi hatalom akaratát. Nem hirtelen megváltani kell a világot, hanem apró lépésekkel úgy változtatni rajta, hogy szinte magától megváltódjon! És átcsúszunk egymással kézen fogva egy más dimenzióba…

Budakalász, 2021. szeptember 19.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Prózák
Vígh Erika

A „magyar” Feri

A „magyar” Feri   1957 januárjában, két és fél hónappal a forradalom kitörése után egy szőke, szeplős kisfiú lépett be a hatodik osztály tantermébe –

Teljes bejegyzés »

Édesanyámnak

  Néha azért verselek, Hogy a bennem lévő érzelmek El ne vesszenek S emlékezzenek arra, hogy élhetek.   Köszönöm a jóistennek, Hogy túléltem ezt az

Teljes bejegyzés »

Köszönöm

Százszor köszönöm, hogy, szürke életembe felkelő napként gyakorta beragyogtál, köszönöm, hogy léptem elé rózsát szórtál. Bánt a kétely, hogy vajh megérdemeltem-e? Szeretem a rózsát, lábad

Teljes bejegyzés »

A kagyló

A férfi rosszkedvűen sétált a tengerparton. Lábával bele-bele rúgott a kagylókba. Egyszer csak meglepődve vette észre, hogy egy zárt hever előtte. Biztos üres. – gondolta.

Teljes bejegyzés »

Boldogok a szelidek

Boldogok a szelidek, mert övék lesz a Föld. „Egy angyal nappali fénybe rejtezett, áttörni készül az ózonréteget” Ő üdvözelte egykor Máriát, hogy meg fogja szülni

Teljes bejegyzés »