Rózsa Iván: Mindegy vagy nem mindegy?

Rózsa Iván: Mindegy vagy nem mindegy?

Kvázi
Egy kvázi diktatúrában a kvázi ellenzéket és a kvázi ellenzéki tévét is a kvázi diktátor pénzeli. Ez kvázi abszolút hatalom?

Majdnem
Egy majdnem demokráciában a hatalmon lévő majdnem demokraták majdnem embereknek nézik a majdnem embereket. Majdnem élünk?

Abszolút
Egy abszolút diktatúra majdnem jobb, mint egy kvázi. Mert majdnem mindenki tudja: kit kell gyűlölni. Aki meg nem, az abszolút nem érdekes.

Abszolút nem mindegy!
Abszolút nem mindegy, hogy demokráciában vagy diktatúrában élünk. Legalábbis nekünk, szabadnak született egyedeknek, nem.

Teljesen mindegy…
Az átlagos honpolgárok jelentős részének szinte teljesen mindegy: milyen rendszerben él?! Birkaként tűrnek, jobb esetben dolgozni mennek, és felnevelik csemetéiket, akik szintén birkaként robotolnak mások hasznára. A túlélés, bizony a túlélés ösztöne mindennél erősebb…

Mindegy vagy nem mindegy?
Teljesen mindegy: mindegy vagy nem mindegy; mintegy totálisan tele a hócipőm a jelenleg az országot, illetve a világot „vezető” politikusokkal!

Teljesen nem mindegy!
Teljesen nem mindegy: kik vezetik az országot, illetve a világot, mert csak egyszer élünk. És röpke az emberi élet; tűnő pillanat… Éljünk a pillanatnak! És nem csalódunk…

Pillanatnyilag mindegy
Pillanatnyilag mindegy nekem, ki van hatalmon, mert focimeccset nézek… (Amikor éppen nem írok.)

Mint egy…
Mint egy hegyek, mezők fölött, magasban szárnyaló sas, úgy vágyom a szabadságot! Mely egyenlő a szabadságérzés illúziójával?

Egy, mint…
Egy ember, akár szabad akár nem, most úgy van, mint mindenki: egyedül. Adjunk egymásnak jeleket, hogy ne legyünk magányosak, magányos farkasok! Ne hagyjuk, hogy izoláljanak bennünket! Akik izolálni akarnak, úgy tűnik, ezt egyelőre sikeresen teszik, mert összefognak a hatalomért. Fogjunk össze mi is!

Egy, mint eggyel…
Egy szabad ember még sincs soha egyedül, mert együtt van a végtelen Eggyel, Istennel! Egy, mint eggyel a végtelenben…

Egy, más…
Egy a feladatunk most: felszabadítani magunkat, és aztán másokat is, ha van rá igényük, az elszigeteltségből! Egyedül nem megy! Egyedül csak ideig-óráig lehetünk szabadok, mintegy felülről nézhetjük a világot, akár a szárnyaló sas. Ha kevesen vagyunk ilyenek, előbb-utóbb ledarál minket a zord világ, és ezután csak verébként hempereghetünk más verebek mellett a porban. Keressünk társakat, akik szintén szárnyalni, alkotni akarnak! Együtt talán megváltoztathatjuk a többségi vagy kisebbségi hatalom akaratát. Nem hirtelen megváltani kell a világot, hanem apró lépésekkel úgy változtatni rajta, hogy szinte magától megváltódjon! És átcsúszunk egymással kézen fogva egy más dimenzióba…

Budakalász, 2021. szeptember 19.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

60 − 50 =

Uncategorized
Halászné Magyar Márta

Gyümölcsöt érlel a nyár

Nyár ízletes gyümölcsöt érlel, aszal, fény a víz tükrében fürgén táncol, nem állíthatja meg más, csak zivatar, lepke libbenve virágokat számol. Falevél alig mozdul, szellő

Teljes bejegyzés »

Hidegrázás

Amióta megismertelek (még csak neten, nem személyesen), Nem tudlak kiverni a fejemből S máris ráz engem a hideg ettől. Eszembe jutnak emlékek, Rossz tettek, de

Teljes bejegyzés »
Versek
Tarrósi Éva

csak hagyom

csak hagyom fájjon a szívembe marjon a porba taszítson   csak hagyom fáradjon ereje elfogyjon a fájdalom meghaljon   csak hagyom felrázzon egészen elnyeljen új

Teljes bejegyzés »

Szerelmes akrosztichon

Gyermeki kacajod tölti meg szívbéli Űrömet. Lehet, hogy ez a versem csak kósza Ötletek sorhalmaza. Lehet, hogy ez a versem üres, Ötlettelen. Mit ér ez

Teljes bejegyzés »

A tavasz illata

Ölel a csönded, simogat, Míg a szívedben keresed önmagad, Öröklétem e pillanat. Tavasz illatban fürdőzik a hajad. Szemeid tüzét szívembe elrejtem, Akár napfényt a rengeteg,

Teljes bejegyzés »