Búcsú

Búcsú

Az éjjel pironkodva hozza szégyenét a tájra,

S barangol fátyolfelhők alatt,

Megszentelve a földi világot,

Az emberi lét, az isteni tudat.

 

Szívemből kiáltok, s nézek visszafelé!

Keresek minduntalan valamit,

Helye üresen tátong, nehéz a szív,

Fájdalmát nyomja ránk a földi szenvedés.

 

Visszaadhatná a fényt, szégyenét tovaűzve,

Hogy lelkem űrje ne fájjon búcsúzások idején.

Keresem, mit eldugott elölem a Világ,

Ó Istenem, búcsúznom ne kellene soha már!

 

2020.10.22

Nagy Ilona
Author: Nagy Ilona

Nagy Ilona az Irodalmi Rádió szerzője. Nagy Ilona vagyok, 1961-ben születtem Békéscsabán. Dévaványán élek, itt végeztem általános iskolai tanulmányaimat. Középiskolába Gyomára jártam a Kiss Lajos Gimnázium és Cipőipari Szakközép Iskolába, ahol a cipőkészítés szakmát tanultam. 1979-ben érettségiztem. Ezután dolgozni mentem, a helyi ÁFÉSZ irodában. Két év után férjhez mentem és mint egyéni vállalkozó, fóliás kertészettel foglalkoztunk férjemmel együtt. Az irodalom és az írás nem igazán fért bele az életembe. Rengeteget dolgoztam, majd jöttek a gyerekek. Három gyermeket neveltem. A sors úgy hozta, hogy 2011-ben elváltunk, majd összehozott az élet új emberekkel. Különösen eggyel, akivel jóbarátságban lettünk. A bennem szunnyadó irodalom utáni vágyat oly módon láttatta meg, azzal a kijelentésével, hogy „a vers ott van mindenkiben”, hogy én ezt komolyan is vettem és 2012 óta elkezdtem versírással próbálkozni. 2018-ban megjelent első verses kötetem Szívem zenéje címmel, saját kiadásban. Azóta írok többnyire verseket, néha rövidebb prózát. Nem tartozom a mindennapos versírók közé, ami mélyen megérint, vagy foglalkoztat, általában olyankor írok. Köszönöm a lehetőséget, hogy ennek az alkotó közösségnek a tagja lehetek!

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Jó szomszéd, rossz szomszéd

Jó szomszéd, rossz szomszéd Boldog akinek jó sógor-szomszédja van együtt kóstolhatják a jó bort kinn a lugasban Ha a véletlen folytan felülnek a garatra együtt

Teljes bejegyzés »

Sötét szobámban

Sötét szobámban   Most sötét van szobámban, Hasalok közepén; Ott vagyok, s úgy, Ahogy lenni akarok én. Feketén, s búsan bámulnak rám, A szőnyeg porszemei;

Teljes bejegyzés »

Ha Te nem volnál

Ha Te nem volnál, akkor én… hol lennék? Ha Te nem ölelnél, én …kihez bújnék? Ha nem vigasztalnál, ha szemem könnyben ég… Nélküled – jól tudom,

Teljes bejegyzés »

Nyomott idő

Üresen konganak e régi házfalak, Róluk tán még a gondolat is lepereg, Homályos egy őszi borulat Lepi el a teret, s lelkemet. Madár se mozdul,

Teljes bejegyzés »

Mindenszentek éjszakája

Ahogy a nap alábukik a hegyek mögött, a világ csendesebbé válik. A levelek lágyan susognak az őszi szélben, és a sírok között mécsesek sora pislákolva

Teljes bejegyzés »