Családi örömök

Családi örömök

Megjött a hideg eső, s a viharos szél
Azt mondják hogy érik már a tél.
Tegnap itt járt két kicsi unokám
Rebesgették visszajönnek vigyázni rám
A kicsi horgászbotját szorongatta
A nagyobbik a kameráját igazgatta
Visszaszállt lelkem a múltat idézni
Gyermekként hársleveleket letépni
S árulni szerény kis zsebpénzért
Szüleimnek pénzföle nem lévén
Gyermekeimnek több jutott a jóból
Több ragadt meg bennük a szép szóból
Talán nem gondoltunk sokat előre
A mai gyermek mindent amit meglát
Azt követelésével szüleinél kijár,
Megbékéltem mindennel s mindenkivel
Amim maradt megosztom gyermekeimmel
A maradékot unokáimnak szánom
Időm, energiám, mit soha sem bánok
Mit cselekedhetek még okulásukra
Okos kérdéseik mind megválaszolni
A jóra a bölcsességre szeretetre tanítani
Mit halni készül a konzervatív pedagógia
Csupán csak abban reménykedhetek
A szeretetláng utoléri gyermekeimet

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Prózák
Vígh Erika

A „magyar” Feri

A „magyar” Feri   1957 januárjában, két és fél hónappal a forradalom kitörése után egy szőke, szeplős kisfiú lépett be a hatodik osztály tantermébe –

Teljes bejegyzés »

Édesanyámnak

  Néha azért verselek, Hogy a bennem lévő érzelmek El ne vesszenek S emlékezzenek arra, hogy élhetek.   Köszönöm a jóistennek, Hogy túléltem ezt az

Teljes bejegyzés »

Köszönöm

Százszor köszönöm, hogy, szürke életembe felkelő napként gyakorta beragyogtál, köszönöm, hogy léptem elé rózsát szórtál. Bánt a kétely, hogy vajh megérdemeltem-e? Szeretem a rózsát, lábad

Teljes bejegyzés »

A kagyló

A férfi rosszkedvűen sétált a tengerparton. Lábával bele-bele rúgott a kagylókba. Egyszer csak meglepődve vette észre, hogy egy zárt hever előtte. Biztos üres. – gondolta.

Teljes bejegyzés »

Boldogok a szelidek

Boldogok a szelidek, mert övék lesz a Föld. „Egy angyal nappali fénybe rejtezett, áttörni készül az ózonréteget” Ő üdvözelte egykor Máriát, hogy meg fogja szülni

Teljes bejegyzés »