Vagyok, saját jelenlétem legalján
Kopog az őszi eső az ablak párkányomon
Évgyűrűim jelzik már ráncos homlokom
Messze tűnnek távoli világok merre jártam
Mindig kerestem magamat, de nem találtam
Átrepültem közeli ,s távoli tengerek felett
Ha szépet láttam, vagy hallotam lábam remegett
Tudtam,ha az idő túllép rajtam, akkor minden elveszett
Tudósként vagy művészként emléket akartam hagyni
Hogy éltemből munkámból tudjanak ifjaink tanulni
A kezdő lépések mindenütt sikerrel kecsegtettek
A folytatás elmaradásától sokan lettek meglepettek
Ahogy múlt az idő , s gyakran magamba szálltam
Hiányérzetem mélyében egyre többre vágytam
Mikor megszakadt a választott pályám új kihívásai
Szélesre tárult jelenünk,s jövőnk ellentmondásai
látom, hogy a természet felmondja vállalásait
Az ember elveszti a teremtés bőséges adományait
Hibát hibára halmoz elveti a Mózesi törvényeket
Ezzel feláldozza múltjuk, s reményteljes jövőjüket
Új futuristák szálták meg a világot a múltat törölni
Marinetti átírt téves álmait hazánkban is megvalósítani
Én szeretném, ha a férfiak cilinderben frakkban járnának
Továbbra is vonzó valódi férfianak látszhatnának
A nők pedig édesanyaként takaros rakott szoknyában
A gyermekek a család kincsei maradhatnánk
Még vagyok, az élők között saját jelenlétem legalján
És a világűrbe kiáltok :halljátok meg csillagok
Míg élek kézzel,tollal harcolok míg ember maradok
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
Egy válasz
Csodaszép vers köszönöm szépen, hogy olvashatom!