Csak egy játszma
Nézd, kezemben már az összes kártya,
háromszor cseréltem szívre várva.
És lőporos szerelmek, összefont
„nagy szavak” buktak el mindhiába.
De veled, akár az újbor télen,
én bíbor nyugalommal megértem.
Néma múltunk lejátszott meccseit
már nem keressük egymás szemében.
Lelkeden át kap lelkem új teret!
Aki kívülről néz, tán felnevet,
hogy egymásba érnek vonásaink.
Pedig nem közös más, csak a keret.
Ez a legtöbb, mi kettőnké lehet,
de filléres bűnöktől megreped.
Vajon mi terem ott, hol két külön
szív közös testbe és fejbe temet?
Ám tudom, ősszel szökik a levél,
de míg fejünkre száll a szürke dér;
mi játszunk majd, leszünk csipkebokor,
mely rőt képpel fagyos álmot remél.
Nézd, kezemben már az összes kártya,
és látod üres a lapok háta.
Épp jó az írásra! Bár arannyá
válna tollam minden alkotása!
Author: Nagy Imre
Nagy Imre az Irodalmi Rádió szerzője Iskolák Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa (1998-2002) Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudós szak 1 év, Sopron (2002-2003) nappali tagozat Nyugat Magyarországi Egyetem Gazdasági Informatika szak 5 év, Sopron (2003-2008) nappali tagozat Rövid önéletrajz Tanulmányaimat 2008 Júniusában fejeztem be. Okleveles Gazdasági informatikus diplomát kaptam. Ezután programozóként helyezkedetem el, és az óta is ebből élek. Bár az irodalom mindig is érdekelt, és tizenhat éves korom óta alkotok, a versírást komolyabban csak 2014 márciusában kezdem el. Azóta tizenöt alkalommal publikálták a munkáimat. Az elmúlt évek során többször szerepeltem különböző városi antológiában, országos kiadványokban, közel negyven versemmel. Az írással töltött évek tapasztalatai arra ösztönöznek, hogy folyamatosan képezzem magamat, és javítsam a már meglévő munkáimat. S remélem, majd engedik a szavak, hogy az eszközük legyek! Bemutatkozás Egész életemben jellemző volt rám egyfajta kettősség. Egyrészt a számok, az algoritmusok, a gépek, egyszóval a mai világ megszállottja vagyok, másrészt mindig is érdekelt a történelem, az irodalom, melyek a társadalom és a lélek ok-okozati összefüggéseit próbálják feltérképezni. Mindkét világ elkápráztatott! Igen ám, de bennem ez a két világ ellensége egymásnak. Én pedig hol az egyik, hol a másik oldalon harcolok, de mindkettőben őrlődök, és csak kérdéseket találok. Valaki a tettekbe fojtja bizonytalanságát, más az italért...