Rózsa Iván: Isten és mi (ildomos)?
Önszeretet
Mindenkinek felelősséget kell vállalnia a tetteiért. Ha valaki szereti magát, ez a tény önmagában még nem büdös. Sőt, az lenne kívánatos, ha valaki büszke is lenne magára, főképpen a tettei miatt. Nem baj, ha szeretjük magunkat, ha van miért. De a túlzott önszeretet már nárcisztikus. A nárcizmus pedig nem igazán ildomos magatartás.
Kinyilatkoztatás
Az ego és a túlzott önszeretet akkor csúcsosodik ki, amikor valaki a szavait már kinyilatkoztatásnak véli. Pedig egyetlen élő ember sem tévedhetetlen! Egyedül Istennek van joga és alapja kinyilatkoztatni. Az már tényleg súlyos kór, ha valaki Istennek képzeli magát.
Isten és mi
Istenhez képest mi porszemek vagyunk, de Ő minden, két kis garast érő madarat számon tart, hogy feledkezne meg hát rólunk?!
Emberiség
Az emberiség azt hiszi, hogy róla szól az egész világ. Pedig ott van még a Föld, ott vannak rajta az állatok, a növények, meg egyebek is. A Földön kívüli életekről már ne is beszéljünk!
Díva
A díva el is hiszi, hogy ő a világ közepe! Pedig csak egyszerű kis, feledhető celeb a giccs és az Aranyborjú oltárán.
Igaz emberek
Az igaz emberek a hazugok világában partvonalon kívülre kerülnek. Pedig micsoda cserejátékosok lennének!
Csere
Hazug vezetőinket csak igaz emberekkel cseréljük le, ne alibi-játékos ellenzékiekkel!
Mi ildomos?
Mi ildomos, és mi nem: ki dönti el? Az, akinek a hatalma, netán még a puszta léte sem ildomos?!
Budakalász, 2021. október 5.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
