Éjszaka

éjszaka van, csend honol
gyertya pislákol az asztalon
üres papírra mered a félhomály
sárgás árny táncol végig a szobán

minden alszik, hihetném
ébren álmodó csupán elmém
ódon betűket ír kezemben a toll
vérrel színezi be ujjam a lapot

túl a kopott ablaküvegen
viharos novemberi éj dereng
felragyog a halál sötét csillaga
ősi energiák örvénylő káosza

(2019)

Tóth Andrea Éva
Author: Tóth Andrea Éva

Tóth Andrea Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Az első versemet 13 éves koromban írtam, de ezt követően csak 1-2 év elteltével vált rendszeressé, hogy a rajzoláson kívül más művészeti formában is alkossak. Verseim tematikáit tekintve többnyire sötét, szomorú hangvételűek, az elmúlással, a halállal kapcsolatosak. Juhász Gyula költészete van rám a legnagyobb hatással – talán ez valamelyest érezhető néhány írásomon -, de Babits Mihály, Tóth Árpád, kortársak közül pedig Závada Péter költeményei azok, amikkel a legjobban tudok azonosulni. Továbbá Edgar Allan Poe és Howard Phillips Lovecraft művei is határozottan ide tartoznak. Az általuk zseniálisan megteremtett, halálon túlról morajló, ősi, embertelen világokba jólesően borzong bele az olvasó. Természetesen sok más költőt, írót fel tudnék még sorolni itt. Például Stephen King volt az – a mai napig az egyik kedvenc íróm -, aki tizenéves koromban kinyitotta előttem a kaput további írók sötétebb művei felé. Azóta messze távolodva már ettől a kaputól, a legfeketébb mélységekbe vezet végtelen utam ezen az ösvényen… Műveim eddig a következő irodalmi antológiákban jelentek meg: – Verselő Antológia 11. kötet 2018 – Múlt hangjai 2019 – Gondolatrajzok 2019 – Tükörben 2020 – Élet 2020 – Szóhalászok 2020 – Van itt válasz elég 2021 – HM Versek 2021 – Csillagszívként harcba...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A túlpart

Nem tudom mi történt velem.  Immár vén fejjel  már hetek óta  egyre csak makacsul  magamban ugyanazt a kérdést kérdezem:  Élni még tovább érdemes?  Nem tudom,  Nem

Teljes bejegyzés »

Egy család vagyunk

Edit Szabó : Egy család vagyunk Egymás után haladunk, vajon merre visz az út? Városokban, falvakban jár a lábunk úgy lassan. Lépéseknek van célja ?

Teljes bejegyzés »

Magyar fohász

Magyar fohász   A Kárpátok bércein egy morajló ősi szél, ezeréves felhők között a múltunkról mesél. Akarjuk a szebb jövőt, mert mi egymásban hiszünk, ha

Teljes bejegyzés »

Mielőtt még késő

  Sokak számára hatalmas terhek vagyunk, Pedig magunk után nagy értéket hagyunk. Senki sincs, aki talál ránk elég időt, Nem értem, miért , Te ismered

Teljes bejegyzés »

Ünnepeljünk együtt

Edit Szabó : Ünnepeljünk együtt Ünnepeljünk együtt, azt akarom, amíg kedves rokonod, itt vagyok ! Kérésem szeretném, ha meghallod, meddig tart életem, nem tudhatod !

Teljes bejegyzés »

Mozdulatlan küzdelem

Mozdulatlan küzdelem   A sors most megálljt parancsolt a testnek, hogy a lélek megértse: a legnagyobb harcokat olykor mozdulatlanul, a csendben vívják. De a kötések

Teljes bejegyzés »