Fordulj felém!

Fordulj felém, amikor reggel hazatérsz,

Lesem a kaput, amikor végre betérsz,

Fülem már minden kis apró neszre figyel,

Lélegzetem lelassul, a szívem úgy ver!

 

Fordulj felém, amikor fájó bánat ér,

Lelkem gyógyulást csak a tiedtől remél,

Csókold le könnyeim forró ajkaiddal,

Vigasztalj féltőn, a szerető szavaiddal.

 

Fordulj felém, amikor leszáll az este,

Kedvem egész nap a kedvedet kereste,

Engedd, hogy a kezem a kezedbe fúrjam,

És mindkét arcodat pirosra csókoljam.

 

Fordulj felém, amikor ma mellém fekszel,

Simogasd az arcom mosolygó szemeddel,

Lehelj rám csókot, mielőtt még elalszol,

S bújj közelebb, ha már a lámpa lekapcsol.

Vitos Irén
Author: Vitos Irén

Vitos Irén az Irodalmi Rádió szerzője. Belső harmóniám egyensúlypillére, valahol az irodalom és a képzőművészet találkozásánál van. Mindkét művészi önkifejezési forma állandó része az életemnek, 2010-óta publikálok irodalmi és művészeti magazinokban, antológiákban, online irodalmi oldalakon. Kilenc verseskötetem jelent meg. Az alkotás számomra egy olyan állapot, ahol a lírai én mélységeiben az ihlet önkívülete alkot.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Sötétkék és ezüst

Szelíd csendet hallgat éjszaka a táj, a tó partján semmi nesz, későre jár. Minden szín lassan elillan, mint a füst, nem marad más, csak sötétkék

Teljes bejegyzés »

Édes Emma

  Tizenöt éve rám talált a boldogság, A mosolyod nekem minden nap orvosság. Szülinapod a legszebb nap egész évben, Fújd el a tortán gyertyád és

Teljes bejegyzés »

Az örök pillanat

    Az örök pillanat   Az óra két mutatója megáll, az idő most megpihen, nincs más ezen a szent helyen, csak a tánc és

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

A csend maradánya

Kimentem az erdőig. Zajt vittem magammal. Telefonfény derengett, élettelen árnyalattal. A fák nem szóltak hozzám, úgy ítélték, még avatatlan, mint akik mindent tudnak, csak álltak

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Mészáros Csaba

Háromsoros idő (haikuk)

éveket lassít tétován a pillanat – örök jelenben * pillanatcseppek életfolyót táplálnak – benne sors úszik * halk elmúlásban bánat már ne kísérjen – örök

Teljes bejegyzés »