Csak úgy írom, írom,
A szívemből dúdolom
Halk szavam itt dobol
Koppan az asztalon
Tinta a papíron
Minta a radíron
Nem törlöm el
Ez is én vagyok
Csak úgy megyek, megyek
A szívemből lépkedek
Lábaim visznek
Aztán a képzelet
Lábnyom az utamon
Fátyol a hajamon
Nem bánom meg
Ez is csak én vagyok
Csak úgy kacagok, kacagok
A szívemből harsanok
A semmiből ma
Jókedvet faragok
Itt nincs helye búnak
Átadom a múltnak
Kis részét cipelem
Ez is én vagyok.
Author: Csorba Viktória
Csorba Viktória az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenegynéhány éves lehettem, amikor először papírra vetettem kezdetleges írásaimat. Mint hogy Fekete István regényein nevelkedtem, kiskamasz fejjel főként állatokról szóló versek szaladtak ki a tollamból. Kicsivel később iskolai feladványok kapcsán készült néhány kezdetleges novella… szigorúan gyerek fantáziára alapozva. A lázadó tizenéves korszak főként baráti körök zenekaraihoz fűződött. Szerettem ad-hoc összedobott zenére dalszövegeket írni. Bár a zene múló hóbort volt többünk életében, az írás szeretete számomra megmaradt. Huszonéves koromtól egyre gyakrabban ragadok tollat, hogy rímekben fejezzem ki a gondolataimat. Alkotásaimban központban áll az emberi lélek, különböző élet- és sorshelyzetek, valamint mozgatórugóink: az ember öröme és bánata. Verseimet, ritkábban novelláimat íróasztal fiókom rejtegette sokáig, egyre bővülő tartalmával, mígnem 2019-ben vettem a bátorságot, hogy a pódiumra lépjek. Sikeresen szerepeltem irodalmi pályázatokon, és még ebben az évben jelentek meg verseim különböző antológiákban. Nagy örömömre szolgál hogy szélesebb olvasói körrel és poéta társakkal találkozhatok kortárs portálokon.
