Aki megment egy életet
a világot menti meg,
Bezárt magányomban
mindig csak arra gondoltam
Jól végeztem-e munkámat?
Csökkenteni tudtam-e a fájdalmat?
Gyógyírral szolgáltam a szenvedőnek?
Vagy csak placébót nyújtottam
a hozzám fordulónak,
az aggódva reménykedőnek
Megnyugtattam-e
a tőlem távozókat
Megszólításuk bizalmat
támasztott-e bennük?
Tanácsaim észrevétlenül
elszállt felettük?
Vajon hány beteget
téves diagnózissal
Vagy hányat pikírt humorral
megbántva, vagy
téves útra terelve
testi, vagy lelki gondjainak
teljes gyógyulását megnehezítve
a mai napig megőrízte ?
A visszavonulásomat követő
eltelt hetekben, időben
Megszólaló telefonom érdeklődése
jó érzéseket hoz szívembe
Mely hogylétem felől érdeklődve,
hiányomat mondataikba elrejtve
talán némi választ ad
nyugtalan kérdéseimre
akadhatnak köztük
kiknél munkám életet mentett
Ez kisimítja ráncos homlokom
s hosszú, fél évszázados
nem haszontalan
munkámra emlékeztet.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
