Beck Brigitta: Az elefánt és a papagáj
Egy messzi-messzi, furcsa tájon éldegélt egy elefánt,
Egyedül élt, nem ismert mást, csak a tarka papagájt,
Unatkozott hát szegényke, semmi dolga nem akadt,
A tóhoz ment, leült a stégre, s bámulta a halakat.
Egyszer csak mellé röppent a tarka-barka papagáj,
És panaszosan megjegyezte, egy éve él már papayán,
Jó volna már mást is enni, kifogni egy-két halat,
Jó volna pelikánnak lenni, ki csőrével a vízben matat.
A sok hal ezt meghallotta, és mind elúszott százfele,
A papagájnak feleszmélni nem is maradt ideje,
Amit mondott, meggondolta, mégsem lenne pelikán,
Nem is rossz így üldögélni az elefánt oldalán.
„Te elefánt, mit gondoltál, mikor bámultad a halakat?
Nem szomorít el téged, hogy semmi dolgod nem akad?”
Kérdezte a parton ülve a tarka-barka papagáj,
Majd a tavat átrepülte, és leszállt egy vízparti fán.
„Ó, ha én is madár lennék, repülhetnék én is veled,
A fákról gyümölcsöket szednék és meghódítanám az eget,
De én elefánt vagyok, az életem oly ostoba,
Nem fogok én repülni soha, de soha.”
„Emiatt ne búsulj, te nagy mafla elefánt!”
Mondta a papagáj és a stégre visszaszállt,
Narancsszínű csőrében egy gyümölcsöt hozott,
Majd elmondta az elefántnak, amin gondolkozott.
„Az elefántok végül is szárny nélküli madarak,
Egyél hát te kövér madár, ne kéressed magadat!”
Bíztatta barátját a tarka-barka papagáj,
És az elefánt azóta boldogan él papayán.
Author: Beck Brigitta
Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 20 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!