Nem látom a napnak fényét
Képzelem csak milyenségét
Távolodó alakjának sugarai
Mint halott madaraknak szárnyai
Vérszín lepellel takarózik az este
Lényemet is beborítja vele
Bíbor borok bódító mámora
Hamvaiba porladó árnyéka
Felizzanak a fekete lángok
Alant úsznak gondolatfoszlányok
Terjeszkedik az ősi, szent éj
A magasztos, igaz sötétség…
Lassan fújom ki a cigaretta füstjét
Lassan burkolja ködbe a lélek tükrét
Arcom fehérsége hullámzik a tűzben
Odaát, az ismeretlen űrben
(2019)
Author: Tóth Andrea Éva
Tóth Andrea Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Az első versemet 13 éves koromban írtam, de ezt követően csak 1-2 év elteltével vált rendszeressé, hogy a rajzoláson kívül más művészeti formában is alkossak. Verseim tematikáit tekintve többnyire sötét, szomorú hangvételűek, az elmúlással, a halállal kapcsolatosak. Juhász Gyula költészete van rám a legnagyobb hatással – talán ez valamelyest érezhető néhány írásomon -, de Babits Mihály, Tóth Árpád, kortársak közül pedig Závada Péter költeményei azok, amikkel a legjobban tudok azonosulni. Továbbá Edgar Allan Poe és Howard Phillips Lovecraft művei is határozottan ide tartoznak. Az általuk zseniálisan megteremtett, halálon túlról morajló, ősi, embertelen világokba jólesően borzong bele az olvasó. Természetesen sok más költőt, írót fel tudnék még sorolni itt. Például Stephen King volt az – a mai napig az egyik kedvenc íróm -, aki tizenéves koromban kinyitotta előttem a kaput további írók sötétebb művei felé. Azóta messze távolodva már ettől a kaputól, a legfeketébb mélységekbe vezet végtelen utam ezen az ösvényen… Műveim eddig a következő irodalmi antológiákban jelentek meg: – Verselő Antológia 11. kötet 2018 – Múlt hangjai 2019 – Gondolatrajzok 2019 – Tükörben 2020 – Élet 2020 – Szóhalászok 2020 – Van itt válasz elég 2021 – HM Versek 2021 – Csillagszívként harcba...