Útelágazás

Útelágazás

Születésemkor
Az Úr ajándéka hogy elindulhassak
Gyermekkoromban
A szüleim egyengettek, merre haladjak
Mikor önállóvá váltam
A keresztény tanítás volt a fogódszkodó
A pályám kapujában
Tanáraim,majd főorvosom volt a példamutató
Párválasztáskor
Könyveim, s szeretteim bölcsessége vezetett
A házasélethez
A szülői példa és Krisztus tanítása segített az Isten segített
A politikától
Az alkalmatlanság beismerése vezérelt
A világnézetem
Krisztus tanítására épült,mit igyekeztem követni
Munkámban
Tiszta lelkiismerettel a szeretet lángot növelni
Az útelágazásnál
Nincs megtorpanás, csak bátorság, összefogás
A rossz irány
Megtéveszt, bűnt csihol, emberi lelkeket megrontja
A sátán szolgálata
A természet és az ember szövetségét megbontja megbont
Céljainknál
Kemény küzdelemmel biztos az előbbre jutás előre jutás
Várakozás
Keresztény egységben,a feltámadás fényében kitartás

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árva

Sisa Richárd: Árva  Felhőt les Fannika.  Testét csalafinta ívbe csavarva kihajol az ablakon és a vándorló felhő-népet álmosan csodálja. Szállnak, szállnak a felhők pamacsosan. Földimogyoró szeme opálos

Teljes bejegyzés »

Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »