Egy nap, egy élet

Egy nap, egy élet

 

Hajnalban amikor a nap felkel,

lelkeket varázsol el a reggel,

vörös, sárga izzó a szép kelet,

megcsodálhatod az égi jelet.

 

Fényes nap szülte csillogó színek,

elbűvölnek minden földi szívet,

mikor perzselő lávákat kivet,

akkor meglátod az égi jelet.

 

Napfényben úszik két piciny lába,

bandukol, szalad az iskolába,

elindul büszkén a nagyvilágba,

bátran megy a jelek irányába.

 

Délidőben a nap magasan jár,

a tűzgolyó pulzáló táncot jár,

a sok kiszáradt kút felhőkre vár,

az élet teremtője jelre vár.

 

Gyülekeznek a sötét fellegek,

elcsitulnak a forró napszelek,

látják az angyalok és emberek,

esőt hoznak a megváltó kezek.

 

Dolgozik forrongó napsütésben,

éjjel is, hogy családja megéljen,

esőben, fagyban, sárban serényen,

fáradt, de ő megy Isten nevében.

 

Nyugaton pihen már a napgolyó,

fényvarázsban lebeg a földgolyó,

csillognak óceánok, s nagyfolyók,

jelüket küldik kis és nagybolygók.

 

A napkorong most büszkén megpihen,

sugarait ő küldi szüntelen,

még árasztja melegét szelíden,

fényét vesztve lebukik hirtelen.

 

Gyakran szürkületben görnyedt teste,

sok csatában dobogott a szíve,

nyugalmat hozott neki az este,

örökké él az égő nap lelke.

 

Cserepka István

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Isten hozott November!

  Most kezdtük el az évet és csak úgy szalad, Hogy Novembernek emelkedett a kalap. Isten hozott komor és hűvös November, Örömében csak úgy remeg

Teljes bejegyzés »

Boldogságvirágok

Ujjaimmal boldogságvirágokat rajzolok szívem párás ablakára. Lelkem egyetlen metszete, a Mindenség legszebb darabkája. Tudja Isten, hová visz az utam… Félnem nincs mitől, Ő vezeti szívem

Teljes bejegyzés »

Örök Fények

Jártál-e már ott, ahol a Fények örökké ragyognak? Ott, hol az egek és földek mind egybe folynak? Tudod-e, hogyan juthatsz el újra oda, ahol a

Teljes bejegyzés »

Táncunk

A mosolyod, a mosolyom. Kezem a kezedben. A világ monoton robajában mi ketten lelkünk dallamát dúdoltuk halkan, egymásnak suttogván, hogy halljunk a zajban. Éreztük zenéjét

Teljes bejegyzés »

A küszöbön állva

A küszöbön állva   Volt egyszer egy asszony, aki különös kapcsolatban állt a Karácsonnyal. Nem csupán az ünnepet szerette, hanem mindazt, ami köré épült. A

Teljes bejegyzés »

November egy , vasárnap

Edit Szabó : November egy, vasárnap November egy, Mindenszentek, ma a  temetőbe  nem  mentem, napsütéses, szeles napon a konyhában dolgozgatom. Szűk rokonság, a sógornőm, hiányosan

Teljes bejegyzés »