Egy nap, egy élet

Egy nap, egy élet

 

Hajnalban amikor a nap felkel,

lelkeket varázsol el a reggel,

vörös, sárga izzó a szép kelet,

megcsodálhatod az égi jelet.

 

Fényes nap szülte csillogó színek,

elbűvölnek minden földi szívet,

mikor perzselő lávákat kivet,

akkor meglátod az égi jelet.

 

Napfényben úszik két piciny lába,

bandukol, szalad az iskolába,

elindul büszkén a nagyvilágba,

bátran megy a jelek irányába.

 

Délidőben a nap magasan jár,

a tűzgolyó pulzáló táncot jár,

a sok kiszáradt kút felhőkre vár,

az élet teremtője jelre vár.

 

Gyülekeznek a sötét fellegek,

elcsitulnak a forró napszelek,

látják az angyalok és emberek,

esőt hoznak a megváltó kezek.

 

Dolgozik forrongó napsütésben,

éjjel is, hogy családja megéljen,

esőben, fagyban, sárban serényen,

fáradt, de ő megy Isten nevében.

 

Nyugaton pihen már a napgolyó,

fényvarázsban lebeg a földgolyó,

csillognak óceánok, s nagyfolyók,

jelüket küldik kis és nagybolygók.

 

A napkorong most büszkén megpihen,

sugarait ő küldi szüntelen,

még árasztja melegét szelíden,

fényét vesztve lebukik hirtelen.

 

Gyakran szürkületben görnyedt teste,

sok csatában dobogott a szíve,

nyugalmat hozott neki az este,

örökké él az égő nap lelke.

 

Cserepka István

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A bolygók örök tánca

  A bolygók örök tánca Engem egy ősi nagyhatalom izzó földgolyóba rejtett. Latolgattam, hogy ez talán a csúf végzet vagy egy szép kezdet. Felfigyeltem egy

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Régi nyár

Színes papírvirágokat álmodtam, szirmukba a szél belekapott, s repültek a város fölé hangtalan. Szórták a pasztell papírvirágport. Eltűntek. Nyomukban papírvirágba borult a tavaszi aszály égette

Teljes bejegyzés »

Rendhagyó búcsú

  Régen elengedtük egymás kezét, most a múltunk visszhangzik bennem, mintha még ott ülnénk egymás mellett, de csak az emlék tart össze minket. A barátság

Teljes bejegyzés »

Pünkösdi vers

A májusi szellő táncol a tájon, a fekete rigó hangosan dalol, valahol egy rádió hangja szól, megzavarva ezt a békés napot. * Láthatatlan erő költözött

Teljes bejegyzés »

Vasárnapi pillangó

Pillangó. Bolyhos, fürge pillangó Időtlen szárnyal, nézni olyan jó.   Hirtelen hozzámér hideg kezed, Pillangó cikázik bennem s benned.   Ringató érzés. Eddig kivártam Lassan

Teljes bejegyzés »

Benne járok a fejedben

Érzel? Érzem, érzel engem. Ne tudjad, hogy hová mentem, Bujkálok a hold fényében, Benne járok a fejedben.   Távol sosem leszek tőled, Parkban fekve ágy

Teljes bejegyzés »