Más ez a kikelet

Tavaszt váró percek most lassan peregnek, nincs valódi szabadság.

Jobb, ha otthon maradsz, kint vírust is kaphatsz, más az élet manapság.

Karantén megoldás, nem éppen dalolás, már sokkos lelki rabság.

 

Félelmet táplálja, torzó a járása, nincsen egyenes útja.

Bármikor érkezhet, rabolja testedet, ismeretlen a múltja.

Nem tudsz védekezni, nem tudsz lélegezni, már erőre sem futja.

 

Repülnél a széllel, sehol sincs most éden, lapul minden fészekben.

Tombol a világban, határa homályban, letipor a fényedben.

Magadra maradhatsz, ő bátran kikacag, uralkodik lényeden.

 

Tudósok kutatnak, vakcinát gyártanak, kopogtat már a remény.

Szelídül a kétely, forr a lelki sebhely, beáll a régi szemfény.

Újjáéledés vár, légvár – idő lejár, lepleződik a rejtély.

Balassi – strófa

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

47 LETTEM

  47 LETTEM   Gördülnek az évek, benne sok szép álom, Mindenki másnak ugyanezt kívánom! Megélt fiatalkor… néha megdermedek.. Köszönöm Istenem, ezt a negyvenhetet!  

Teljes bejegyzés »

ÉLED BENNED

ÉLED BENNED Szédülök betegség csóktól, félve nyíló virágoktól. Illatuk vár, – szerelemre, langyos hajnal kegyelemre.   Vonyít bennem, – élni akarás, lassan száradok, – farakás.

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még…

  A végtelenül távoli múltban (vagy talán álom volt csupán?), volt egy kis négy-évszakos ország, az én hazám. Világot tisztító, hosszú, fehér telek után langy

Teljes bejegyzés »

Örvény

Szitakötő ül a nádon, a messzi, üres határon. mozdulatlan, némán vár, ajkán néma fohász száll. hangtalan dal mély szava, könny, kötél, sár s a mély

Teljes bejegyzés »

Mit gondolók

Azt mondod, nemsoká felszabadítanak. De én mindig szerettem az apró, világos cellát. Szeretem a simára csiszolt köveket, amik meghallgatják minden gondolatom, de még jobban szeretem

Teljes bejegyzés »