Egyszer vége lesz a télnek,
És szállhatnak újra a szívek.
Hely lesz a reménynek,
Lesznek újra ragyogó színek.
Csak még egyszer megnézem
Magam mögött az utat.
Leült már rajta a por, emlékszem,
Ott. Valahol ott fakasztottunk kutat.
Élénk emlék még minden lépés,
Most csak a fagy és hó fedi.
Nincs már olyan sok kérdés,
Az élet mind elfeledteti.
Igen, vége lesz már a télnek,
Zsigereimben pezseg már a tavasz!
Feszült káosz csattan a szélnek,
S az ütközet rügyeket fakaszt.
Hosszú volt, de lassan közeleg a vég.
Gyengülnek az alantas harcok,
Kapar a torzonborz füstfelhő még,
De hiába: lassan felderülnek az arcok.
Author: Csorba Viktória
Csorba Viktória az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenegynéhány éves lehettem, amikor először papírra vetettem kezdetleges írásaimat. Mint hogy Fekete István regényein nevelkedtem, kiskamasz fejjel főként állatokról szóló versek szaladtak ki a tollamból. Kicsivel később iskolai feladványok kapcsán készült néhány kezdetleges novella… szigorúan gyerek fantáziára alapozva. A lázadó tizenéves korszak főként baráti körök zenekaraihoz fűződött. Szerettem ad-hoc összedobott zenére dalszövegeket írni. Bár a zene múló hóbort volt többünk életében, az írás szeretete számomra megmaradt. Huszonéves koromtól egyre gyakrabban ragadok tollat, hogy rímekben fejezzem ki a gondolataimat. Alkotásaimban központban áll az emberi lélek, különböző élet- és sorshelyzetek, valamint mozgatórugóink: az ember öröme és bánata. Verseimet, ritkábban novelláimat íróasztal fiókom rejtegette sokáig, egyre bővülő tartalmával, mígnem 2019-ben vettem a bátorságot, hogy a pódiumra lépjek. Sikeresen szerepeltem irodalmi pályázatokon, és még ebben az évben jelentek meg verseim különböző antológiákban. Nagy örömömre szolgál hogy szélesebb olvasói körrel és poéta társakkal találkozhatok kortárs portálokon.