Belvárosi séta
November van! A kócos fák terhüket vesztve
állnak, míg mi baktatunk egymás mellett lengve
és többé nem együtt, mint két kopott nagykabát.
Kettőnk közt már csak néma igék suhannak át.
Ám nyugalmam messze kelt öreg szél löki szét;
mielőtt kifúlna, rád akaszt pár ősz pihét.
És ettől világomból világod kiszakad;
látlak újra, mint kamasz és szemem rád akad.
Mondd, ki vésett arcodra sok medred, dús kanyart,
éjből font hajadba ősz tincseket ki kavart?
Különb lennék? Munkámban egyre több a szünet,
míg bent új rendjét szokja sok izom, ízület.
Foglyul ejtjük az időt, mi ellen nincs semmink,
de meddig köti gúzsba a festés és a smink?
Mit ér, ha arcunkon az ifjúság fátyla leng,
miközben szemünkben már lágyan dereng a csend?
Úgy néz ki minden sejt, csak önmaga hitványabb
mását teremtheti meg, mely szürkébb és lágyabb.
Mondd, meddig vagy te magad, és meddig leszek én?
Vagy önző urak leszünk a magunk szigetén?
És ha újra rád lelek egy kóbor hajnalon,
vajon hogy szeretlek majd: ösztönből vagy vakon?
Hiába kiáltanánk: Csak ezt ne, ez nem ér!
Szeletenként fogyunk, mint ebédnél a kenyér.
És ekkor te tudatlan is megállsz, mert vonzza
vágyaid egy kirakat, mely áttetszőn hordja
csak vonásaink. Közben egy világot feszít
a semmi elé, mely vonz, taszít és elrepít.
És ott, hol színes göncök sápadnak a napon,
míg mint vénában a vér, halad a forgalom,
ott megérzem sodrát az örök lüktetésnek,
és rejtett magányomban valamit megérzek.
Áttetsző arc, elveszett súlyoktól görbe váll,
tán lassanként, valahol egésszé összeáll
minden, mi e világban halványul, elveszik,
és tudatára ébred, ha időnk kitelik.
Már mosolygok, szemedből emelek új oltárt,
bár fakó íriszedben látom kettőnk sorsát.
Tovább megyünk, faljuk bő lépéssel a lankát,
és ballagnak velünk az út menti juharfák.
(Szövi és tépi magát a végtelen posztó;
vékony létünk gubancos, de sosem kallódó…)
Author: Nagy Imre
Nagy Imre az Irodalmi Rádió szerzője Iskolák Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa (1998-2002) Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudós szak 1 év, Sopron (2002-2003) nappali tagozat Nyugat Magyarországi Egyetem Gazdasági Informatika szak 5 év, Sopron (2003-2008) nappali tagozat Rövid önéletrajz Tanulmányaimat 2008 Júniusában fejeztem be. Okleveles Gazdasági informatikus diplomát kaptam. Ezután programozóként helyezkedetem el, és az óta is ebből élek. Bár az irodalom mindig is érdekelt, és tizenhat éves korom óta alkotok, a versírást komolyabban csak 2014 márciusában kezdtem el. Azóta tizenöt alkalommal publikálták a munkáimat. Az elmúlt évek során többször szerepeltem különböző városi antológiában, országos kiadványokban, közel negyven versemmel. Az írással töltött évek tapasztalatai arra ösztönöznek, hogy folyamatosan képezzem magamat, és javítsam a már meglévő munkáimat. S remélem, majd engedik a szavak, hogy az eszközük legyek! Bemutatkozás Egész életemben jellemző volt rám egyfajta kettősség. Egyrészt a számok, az algoritmusok, a gépek, egyszóval a mai világ megszállottja vagyok, másrészt mindig is érdekelt a történelem, az irodalom, melyek a társadalom és a lélek ok-okozati összefüggéseit próbálják feltérképezni. Mindkét világ elkápráztatott! Igen ám, de bennem ez a két világ ellensége egymásnak. Én pedig hol az egyik, hol a másik oldalon harcolok, de mindkettőben őrlődök, és csak kérdéseket találok. Valaki a tettekbe fojtja bizonytalanságát, más az italért...