Ne hazudd, hogy álom volt,
én voltam a bohóc a városban
egy régi cirkusz megfakult porondján.
Ne hazudd, hogy játék volt,
a játék megkövült szó rácsok közt,
húzott-nyúzott hegedűparódia.
Ne hazudd, hogy szerelem volt,
párnacsaták közepében tollak mögül
kibújó fej volt csak.
Ne hazudd, hogy hazudtál,
a hazugság rádtelepült fölény,
ősrégi barlangrajz szíveden.
Author: Sas Éva
Sas Évának hívnak. Egy békés megyei kisvárosban dolgozom pedagógusként. Családcentrikus ember vagyok, feltölt, ha a szeretteimmel lehetek. Azt hiszem, van egy pici érzékem az íráshoz. Többször vezettem már kreatív írás csoportot, egészen jókat írtunk a tanítványaimmal. Leginkább novellákat szeretek olvasni, de talán verseket írni jobban tudok. Szorgalmas embernek tartom magam, sokat dolgozom, munkámban igyekszem megtalálni a változatosságot, de emellett is sok minden érdekel. Szeretem a jó zenét, a színházat, az értékes könyveket, és szívesen gyémánt kirakózom, kutyázok, olvasok és tanulok.
3 Responses
Kedves Éva! Nagyon tetszenek a verseid. Ez az Álomjáték pedig különösen. Egyébként én meg gyomaendrődi vagyok. 🙂
Szeretettel:
Katica
Kedves Éva! Ez a versed különösen tetszik. És mindegyiket szívesen olvastam, mert tetszenek. Erika
Köszönöm szépen! Ha több időm lesz, töltök fel még. Akkor közel laksz. 🙂 Éva