A köd.
A hosszú ködös téli napok
Mint szellemirtó árnyak
Az oxigén megvonása mellett
nem nyújtanak kegyelmet.
Hogy gondjaim enyhíthessem
vártam a patagóniiai szélre
Hogy nyújtson némi kegyelmet
elviselni a ködös szellemet
és hogy kitisztítsa a légteret
A köd ragályos betegség
ha rátelepszik gondolatokra
Elveszi itélőképességünket
Túl sok kétségett hagy bennünk
Hogy a látás helyett képzelődjünk
És így sok igazságot elfelejtsünk
Elveszíthetjük tájékozódó képességünk
így könnyen fejjel megyünk a falnak
S nem látnak meg, ezért otthagynak
A köd így vált ellenségünkké
s nehezen találunk egymásra
A köd elfedi Krisztus keresztjét is
ezért könnyen utat tévesztünk
Nem látjuk, hogy mibe ne lépjünk
Nem látjuk a mosolyt az arcokon
csak a hangos szitokszót hallhatom
Csak a szél,s az áttörő nap segíthet
talán akkor kedvünk felderülhet
A visszanyert megnyílt látásunkkal
A ködben rejtőzködö múlt
A ködben elrejtett múlt
A ködben elrejtezett múlt
Mely úgy tűnt, hogy
a feledés homályába hullt
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
