Szabó Edit : Jelen, múlt, jövő – Óda
Kint ülök a teraszomon,
a szépen faragott lócámon.
Szellő rezzen, belekap hajamba,
lágyan ring a nappali csendben.
Nézem a virágokat, oly szépek,
rám kacsintanak több színű szirmok,
a szél sóhaja velük beszél,
illatukat küldik felém.
Magányomban ők vannak velem,
lábaimnál egy szem kutyám pihen,
kora tavasztól késő őszig őket szeretem,
vidámítják a néha fájó lelkemet.
Szépséges látvány, de gondolkodom,
szívem mélyéből jönnek elő
életpillanatok, mélységből emlékek,
melyeket elfeledni soha nem fogok.
Nem volt könnyű az élet,
két kezemben minden reménységem,
hogy megfeleljek, magamtól kértem,
a fényes nap sugarába bele néztem.
Nem vakított el, türelmet adott,
újabb holnapot , napról-napra
acélozta erőmet értük,
kik életüket bízták rám.
Megéltem az életem javát,
felnőttek és új családok lettek,
szívem az örömtől repesett, de magánya
lassan megpihen, életem végére ér.
Majd egyszer hazatérek boldogan,
nevem fekete márványon csillog,
írott szavaim a kötetekben, versek
hagynak nyomot, talán el nem felednek.
Bőcs,2026.június.
Battonyai X. Író-Költő-Művésztábor „Tollak, Ecsetek, Álmok ” Jubileumi Antológiában első közlésben megjelent versem.
Author: Szabó Edit
Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. „Tanárnéni”-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a „VERS”-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....
