Spájz

Azt érzem, ha nem mondom ki megfojt.
Megfojtasz te,
És az álnok érzés, amit te ültettél belém.
Csak állok melletted,
És mély levegőt veszek.
Egy üvegcsébe teszem az illatod,
A téli időkre, amikor már nem leszel itt velem.
Amikor azt fogom érezni, hogy eltemet a téli álom.
Majd várok a tavaszra, ami talán már soha nem jön el.
De még csak nyár van,
Még van időm.
Még elrakhatom ezeket az érzéseket befőttes üvegekbe az ínséges időszakokra.
Tele van a kamrám különböző színekkel, ízekkel, érzésekkel.
És mindet hozzád kapcsolom.
Minden címkére a te neved firkantom.
És máris arra gondolok, hogy mi lesz, ha elfogysz belőlem.
Ha már nem kapok többet belőled.
Ha csak kóstoló vagy.
De még nyár van!
Nyugtatom magam a gondolatod ölelve.
És már minden üvegem betelt.
s a maradék érzelem folyik ki belőlem és az üvegekből.
Dugig töltöttem mindent veled.
Mindenhonnan te szivárogsz,

És én próbálok még üvegeket szerezni, míg össze nem törik minden.
Papírzsebkendővel törlöm a padlóról a gondolatokat.

Nagy Sára Kata
Author: Nagy Sára Kata

Nagy Sára Kata vagyok, 19 éves. A művészet az életem, az éneklés, a zene, az írás, a fotózás, a rajzolás, a főzés-sütés. Egyik legkedveltebb időtöltésem a versek írása az éneklés mellett, mert ebben kiélhetem az érzésem és a kreativitásom. A szabad versekben találtam meg magam, bár több prózával és novellával próbálkoztam, de ezeket a műfajokat nem éreztem annyira közel. A verseimben több téma szokott megjelenni, de ezek közül a legtöbb a szerelmet dolgozza fel különbözőképpen, bár a körülöttem lévő diákvilág is belefonódik a műveimbe. Ha jobban meg szeretnél ismerni engem és a világom, csak, olvass bele az egyik versembe!

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Réteges emlék
Versek
Barbina Melinda Barbara

Barbina Melinda Barbara: Réteges emlék

Magányosan keringő homályos éjszakák, Rekkenő hőségből melengető félkabát, Sárguló lombtetők, majd az első havazás: Mélázva derengő, múlhatatlan akarás… Képzelt valóságban lovagló ábrándok- A félkabáttal eltűnő

Teljes bejegyzés »
Prózák
Barna Benedek

Kire kell bízni a virágokat?

Volt egyszer régen egy Zerzura nevű városállam, amelyet egy végtelen sivatag közepén zöldellő oázisban építettek fel, hófehér márványból. Ennek a városállamnak a tizenkettedik kormányzója rajongott

Teljes bejegyzés »

Vendike

Vendike. Vendike mosollyal arcán született Ezzel mindenkit megörvendeztetett Azóta sem tűnik el arcáról mosolya Amivel vetekszik csupán huincutsága Mióta először horgászbotot látott Minden nap csak

Teljes bejegyzés »

Bendzsike

Bendzsike Harmadik fiúként született Bendzsike Kicsi lénye beletemetkezett mélyen a szívünkbe. A szeretet sugárzik mosolygós arcáról Elbűvöl mindenkit, s levesz a lábáról Zene hallatára dervis

Teljes bejegyzés »

Falvak-városok

A Budakeszi kisváros közepén felújított ABC áruházban András már mindenkit ismert. A szemüveges pultos nénit, az árufeltöltő copfos fiatalembert, a gyakorlatra érkező tanulókat és a

Teljes bejegyzés »

Petike

Petike Add Uram áldásod Petike unokámra Derék emberré váljon ez szívem vágya Hogy vigye a fáklyát boldogulására Dolgos életének mérhető hasznára Ne terhelje őt tovább

Teljes bejegyzés »