Láttam én, hogy március 8.-án tele minden oldal nőnapi köszöntésekkel. Bevallom, próbáltam keresni valami régebbi semmitmondó köszöntőt én is, de már mindegyik be volt másolva legalább ötször. Ha reggel felkeltem volna időben…de kilencig aludtam, már nem találtam. Ki korán kel, nőnapi köszöntőt lel. Aztán két napig gondolkodtam, hogy milyen magyarázattal mentsem ki magam. Tulajdonképpen nem is magyarázkodás, hogy én azért csak 10.-én köszöntöm a nőket, mert szeretném, ha tudnátok, hogy én még tizedikén is gondolok Rátok.
Ha meg végiggondolom, hogy a mai hölgyeknek már nem csak nőként, a családi tűzhely őrzőjeként kell helytállnia, hanem az élet minden területén, azt gondolom, hogy ebbe az egész egyenjogúságba a férfiak csaltak bele benneteket vagy egyszerűen csak belelöktek (én ott se voltam!). A saját lustaságomból kiindulva, van egy sanda gyanúm, hogy ti ezt nem önként vállaltátok. Mire észbe kaptatok, addigra már a férfiak a kezetekbe nyomták, a veletek elkészítetett transzparenseket. Talán azt hazudták, hogy a gyereknek kell környezetismeret órára. Aztán az utcán találtátok magatokat, a táblákkal együtt és a gyereknek aznap még iskolába se kellett mennie. Ti meg kaptatok egy nőnapot, amikor ugyanúgy süthettek-főzhettek, moshattok, mint máskor csak ma kaptok ezért egy jó szót, vagy még aprócska ajándékot is. Ha el nem felejtjük. Egy jó szó minden nőnek jár.
Tudom, már ráébredtetek, hogy könnyebb megcsinálni valamit nektek, mint egy férfinak elmagyarázni minden részletét és megvárni, amíg kisebb-nagyobb hiányosságokkal elvégzi a rá bízott feladatot. A legtöbb férfi felismerte, hogy megéri értetlenkedni még egy cérnaszál befűzésén is. Jó érzés azzal megnyugtatni magunkat, hogy ez növeli az önbizalmatokat és sikerélményetek lesz.
Ha mi férfiak igazán hálásak lennénk és értékelnénk a NŐket, akkor nem lenne nőnap, hanem nőhét lenne.
Legalább a nőnap lenne boldog! Ha egyszer így lesz, akkor azután legyen mindennap nőnap.
Author: Mandel Imre
Mandel Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Nagyon fiatalon kezdtem el írni. Először csak betűket, aztán szavakat is (cica, papa). Fogalmam sem volt hogyan kell fogalmazni. Később belejöttem. Felelősséget nem szívesen vállalok az írásaimért. Nem én találtam ki, hogy közre adjam őket. Lelkemnek kedves menyecske terelt erre. Azt gondolom, hogy a humornak mindig, mindenhol helye van. Ez nem művészet, ez trauma fermentálva.
