Pete Margit
Eseteim a vasalózsinórral
Tudtátok, hogy nem csak a Noszty fiúnak volt esete – Tóth Marival –, hanem nekem is, de nekem a vasalózsinórral?
Ugyan honnan is tudhattatok volna erről? De most megtudjátok…
Ráadásul velem és a vasalózsinórral három eset is megesett!
A második „eset”, amit most elmesélek, inkább csak érdekes, de az eseményre máig elevenen emlékszem. A rejtélyt azonban mindmáig nem sikerült megfejtenem.
18 éves múltam, életem első szerelmét éltem meg azokban a hónapokban. Az első „igazi”, nagy szerelmet, amikor semmi nem volt elérhetetlen, nem volt félsz, csak remény, lángolás és bátorság.
Igen, bátrak voltunk!
Kitaláltuk a barátommal egy szép napon, hogy – ha már nyár van – menjünk el Krakkóba. Bizony, Krakkóba! És hogy miért éppen oda? Nagy oka volt annak! Ott ugyanis, ha tudtunk a határon átmenekíteni valutát – ne felejtsük, a szocializmusban éltünk! -, vehettünk eredeti, márkás farmert – talán Pevex volt a dollárbolt neve. Itthon nem lehetett hivatalosan hozzájutni ilyesmihez aranyért se, legfeljebb viszonteladóktól, hatalmas felárral. Még a szegedi zsibin is csak nagy szerencsével juthatott hozzá valaki, ha a „jugók” át tudták csempészni, de még akkor is fennállt a veszélye, hogy a zugárú hamisított.
Ma már elképzelhetetlen, mekkora divatja volt akkor a Levi’s, Lee, Wangler, Rifle márkájú farmernadrágoknak, pláne a dzsekiknek! Beszerezni, azt hordani, maga volt a csoda!
Az én szerelmem mindenáron eredeti farmert akart, hát mentünk!
Nem vacilláltunk sokat, 2-3 nap múlva már a vonaton ültünk, valuta elrejtve, szállás, kaja sehol, de mi mentünk… Semmi nem volt elrendezve, de nem volt lehetetlen akkor még a lehetetlen sem, szerelem volt csak, és mi már úton is voltunk!
(Itt jegyzem meg kuriózum-információként: akkor úgy állapítottuk meg, hogy igazi-e a farmer, hogy sokáig dörzsöltük, kővel vagy smirglivel – a bolt próbafülkéjében –, hogy lássuk, mennyire kopik, de legbiztosabb az volt az eredetiségre vonatkozóan, ha megpörköltük gyújtólánggal, és nem égett ki. Az volt ám az anyag!)
Ahogy írtam, szállásunk nem volt, de voltak címek, amiket haverok ajánlottak, azokat érdemes volt felkeresni, mert ott potom áron szállhatunk meg.
Na, és itt jön a képbe a vasalózsinór!
Egyik szállásunk, amit javasoltak, egy apácazárda – nem tévedés, nem mese! –, egy lengyel apácazárda volt. Egy éjszakát kellett ott eltöltenünk, mert arra az estére nem volt más elérhető, vagy nem fogadtak bennünket, az okra nem emlékszem már.
Ma is előttem van viszont a hely, a maga misztériumával. Már az a tény, hogy egy lány egy fiúval érkezik oda, az is megbotránkoztató volt! Mert ahogy az később, a tömegszállást látva kiderült, leginkább lánycsoportokat fogadtak csak, előre bejelentéssel.
Megérkezésünkkor sehonnan nem szűrődött ki világosság. Ahová először beléptünk, olyan volt, mint egy „másvilág”. A hatalmas előcsarnokban – nevezzük így – óriási „katlantűzhelyeken”, leírhatatlan méretű pléhfazekakban melegedett, forrt a víz. Ezt még meg tudtam magyarázni, hogy miért – nem volt vezetékes víz az apácáknál –, de amire az odaérkezésünkkor felfigyeltem, azt nem.
Mielőtt még elmondanám, előrebocsátom, hogy féltem ott aludni. Féltem a vasalózsinór miatt!
Miféle vasalózsinór miatt?! Mindjárt kiderül!
Szóval…., ahogy beléptünk az épületbe, jobbra, egy kis fülkeszerű szobában egy idős apáca ült. Szegényes, puritán berendezés volt ott, áramnak nyomát se lehetett észlelni, gyertyával világítottak mindenhol. És… hogy, hogy nem, a falon, belül a „portásfülke” szemközti falán, fel volt akasztva egy vasalózsinór! Éppen olyan, olyan vasalóba és konnektorba külön-beledugós, mint amilyennel történt az először elmesélt „esetem”. Nem tudtam róla levenni a szemem: te jó ég!, miért van itt az a kábel, ha nincs is áram? Azzal verik a szófogadatlan apácákat? Vagy: van áram, de minden arra utaló „bizonyíték” el van rejtve, mert itt mindenkinek direkt vezekelni kell.?! Ilyen könnyen elérhető élvezetekhez, mint az áram, a villanyfény, tilos itt hozzájutni?
Én csak a vasalózsinórt néztem, amíg a barátom egyezkedett az amúgy sem szívélyes apácafőnökkel.
Hosszadalmas alkudozás után egy nagy terembe „vezettek be” engem – egyedül –, amiben koromsötét volt, és nagyon sok üres vaságy sorakozott.
Egyedül kellett ott aludnom. Vagyis kellett volna… Féltem.
Egész éjjel le sem hunytam a szemem! Láttam magam előtt a fiatal, földig hajoló apácákat, akiket vasalózsinórral riogatnak, vagy talán még meg is vernek…
Elképzeltem, hogy amikor elalszom, bejön a legöregebb, legmogorvább apáca, és büntetésből agyonüttet az árammal, ami eleve benne van a kábelben, vagy beledugja valami szerkezetbe, és hozzám érinti, amiért én ilyen bűnös cselekedetet hajtottam végre, hogy fiúval jöttem, és vele akartam tölteni az éjszakát…
Lehet, hogy mégis elaludtam, és az utóbbi áramütéses szörnyűséget álmodtam? Lehet…
De a vasalózsinór másnap reggel nem ugyanúgy volt felakasztva a falra…
Lejegyezve: 2020. 09.24.
Author: Pete Margit
Pete Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Pete Margit a születési nevem, írásaimat ezen a néven teszem közzé. Lakóhelyem Polgár. Valójában minden életkoromban foglalkoztam írással, eleinte leginkább az „asztalfióknak” írtam. Családfakutatás után kezdtem el rendszeresen írni. Először családunk sorstörténeteit vetettem papírra, saját célra. Amióta életkörülményeim lehetővé teszik – régóta egyedül élek -, egyre gyakrabban írok, mostanában leginkább verseket. 2008-tól jelentek meg írásaim, először az Accordia kiadó antológiáiban, később a Poet internetes versoldal kiadványaiban. Verseimet a Poet.hu-n, és a Facebookon publikálom. Verseimmel többször sikeresen szerepeltem versíró pályázatokon. Alkotásaim több alkalommal elhangzottak különböző rendezvényeken, és megjelentek helyi újságokban is. Az utóbbi időben sok gyermekverset írtam, számomra is rejtélyes indíttatásból. (2012-ben, egy országos gyerekvers-pályázaton 3. helyezést ért el egyik mondókám (Napsoroló mondóka). Gyermekverseimre kiírt rajzpályázaton, és helyi iskolákban kisiskolások készítettek rajzokat. Ezeket a 2020-ban, az Irodalmi Rádiónál megjelenő kötetemhez felhasználtam. A gyerekeknek szóló verseimnél arra törekszem, hogy dallamossággal, humorral, érdekes „történésekkel” ébren tartsam a fiatal korosztály figyelmét. Szókincsüket verseim által próbálom gyarapítani. Kicsiknek szóló alkotásaimat unokáimon, és a környezetemben élő emberpalántákon tesztelem. Kedvelem a nyelvi játékokat, szójátékokat, felnőtteknek és gyerekeknek írt verseimben egyaránt. Szeretem a humort, és az életet – ahogy telnek az évek, egyre jobban. Saját magam alkotta mottóm: Ha írni akarsz élj,...
