Rózsa Iván: Hazaszeretet
Aki igazán szereti a hazáját: él-hal érte. A népéért él, s ha úgy adódik, feláldozza az életét a hazájáért. Mivel most épp csak egy életünk van, aktuális életünkben egyszer, ha huszonkét életünk van, huszonkétszer. De mivel lélekvándorlásunk sora végtelen, adott létformáinkban végtelenszer. A haza iránti szeretet tehát egyszerre végtelen és egyszeri. A haza – és nem a saját maguk által felkent, hamis próféták, ál-vezetők, népárulók, még ha a nép választotta is meg őket – iránti szeretetről beszélek. A haza bármit megérdemel; elárulóik is bármit, csak éppen ellenkező előjellel, negatív értelemben.
Fiatal koromban úgy éreztem, bármire – persze csak pozitív dologra – képes lennék, ha a haza üdve úgy kívánja. Szerencsére nem kerültem olyan élethelyzetbe, hogy oda kellett volna adnom az életem a hazámért. És már hatvankét éves elmúltam, ebben az életemben egyetlen vezetőnkért sem rajongtam különösebben, a mostaniról végképp nem beszélve. Bizony, már kopott is kicsit a hazaszeretetem; tán ez a korral is jár. Vagy azzal, hogy a mostani talán már a sokadik életem, és közben azt tapasztaltam: semmi sem változott a világban, meg az emberek alaptermészetében. Ugyanazok a folyamatok zajlanak évezredek óta, csak a szereplők neve más. Tehát már nem adnám feltétel nélkül a hazáért az életem; de manapság is szívesen kockáztatnám/kockáztatom az életem a haza üdvéért.
Egy fegyveres konfliktusnál azért már elgondolkodnék: legyen belőlem a haza védelmében, úgymond gyilkos?! Az „Apokalipszis most” című, Francis Ford Coppola rendezte, remek filmben hangzik el Willard százados, azaz Martin Sheen szájából ez a mondat, valahogy így: „Gyilkossággal vádolni valakit háborúban olyan, mint gyorshajtásért bírságolni egy autóversenyen.” Kellőképpen utált, mostani vezetőink védelméért végképp nem ragadnék fegyvert, ugyanis az állam, az ország nem egyenlő velük, de a hazáért sem biztosan. Ugyanis lehet, hogy egy kényszerrel besorozott, ártatlan, „ellenséges” kiskatona életét oltanám ki. Akaratom, legbensőbb szándékaim ellenére döntenék így. Valószínűleg csak vészhelyzetben, amikor nincs más megoldás…
Senki sem akarhat atomháborús végkifejletet: szerencsére most még nem ilyen vészes a helyzet. És hát mondhatják, „könnyen” beszélek; egyrészt hatvan már elmúltam, és bár katonaviselt vagyok, nem soroznának be kötelező jelleggel; másrészt örök derűlátóként bízom abban, hogy győz végre a józan ész a világban. No, most nem a jelenlegi orosz és magyar vezetőkre gondoltam, hanem az őket hamarosan – ha nem áprilisban, akkor kicsit később – leváltó újakra!
Budakalász, 2022. március 30.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
