Még süt a nap, milyen szép,
De felhők gyűlnek körém.
Még vidám világ vár rám,
Hol ember éli álmát.
Felhők gyűlnek már körém,
Egy esőcsepp hull mögém.
És elered a zápor,
Lám, el kell mennem távol.
Oh, a felhők követnek,
Vízzel engem üldöznek.
Lelkes lelkem lélegzik,
S kedves könnyek képezik.
Lelkem nem, nem nyugszik meg,
Most belém a jó száll be.
És látom, most minden jó,
Elvitt engem egy hajó.
Egyszer lent, és egyszer fent,
Boldog lét, én érzem ezt.
Lélekvilág, ugyan mi?
Nem hagy ő már nyugodni.
Author: Tyukody Ruben
Tyukody Ruben vagyok, írok, költök, mesélek, és a többi. 2008-ban születtem Nagybányán, majd egy évvel később egy olasz kisvárosba, Cerveteribe vitt a sors, ahol 5 évet éltünk a családommal. Most éppen Budapesten élek a szüleimmel és testvéremmel. Az irodalommal már 3-4 éves korom körül köszönőviszonyban voltunk, akkor szerettem néha meséket mondani, később pedig én is próbálkoztam a mese- és történetírással. Versekkel 11-12 éves koromban kezdtem el foglalkozni, azóta folyamatosan próbálom keresni a stílusomat, egyszer lehet, hogy meglesz, meg hát drámám is van egy-kettő, de azok kevésbé fontosak. Íráson kívül néha még zongorázom, színészkedek egy drámaszakkörön, cserkészkedem, és azért a barátaimat is boldogítom:) Jó olvasást mindenkinek kevésbé- vagy jobban értékelhető írásaimhoz!!
