Egyszer majd úgyis eltűnök
erről a furcsa világról én.
Nem leszek itt, nem fogok majd
mutogatni nem létező reményt
arra, hogy egyszer egy nap
átlagos és normális leszek,
hisz úgyse leszek soha
se nem átlagos, se nem rendes.
Különbözni akarok,
de félek, mert ezen a földön
nem jó különbözni, hisz
itt minden átlagos a köbön,
vagy ha mégsem, megvetik,
pedig a világ nemcsak fehér
s nem is fekete. Szóval gyerünk,
különbözni nyugodtan merjél!
Hisz milyen világ lenne
az, hol mindenki ugyanolyan?
Silány, szörnyű, borzasztó,
vagy tudom is én, mikkel lehet
megvetni az unalmat
s az azt felölelő testeket.
Szóval igen: egyszer majd úgyis
eltűnök erről a világról,
mi furcsa, s már nem is szép
egy apró, egyszerű virágtól.
2022.05.16. Szentendre
Author: Tyukody Ruben
Tyukody Ruben vagyok, írok, költök, mesélek, és a többi. 2008-ban születtem Nagybányán, majd egy évvel később egy olasz kisvárosba, Cerveteribe vitt a sors, ahol 5 évet éltünk a családommal. Most éppen Budapesten élek a szüleimmel és testvéremmel. Az irodalommal már 3-4 éves korom körül köszönőviszonyban voltunk, akkor szerettem néha meséket mondani, később pedig én is próbálkoztam a mese- és történetírással. Versekkel 11-12 éves koromban kezdtem el foglalkozni, azóta folyamatosan próbálom keresni a stílusomat, egyszer lehet, hogy meglesz, meg hát drámám is van egy-kettő, de azok kevésbé fontosak. Íráson kívül néha még zongorázom, színészkedek egy drámaszakkörön, cserkészkedem, és azért a barátaimat is boldogítom:) Jó olvasást mindenkinek kevésbé- vagy jobban értékelhető írásaimhoz!!