Egyszer majd úgyis eltűnök
erről a furcsa világról én.
Nem leszek itt, nem fogok majd
mutogatni nem létező reményt
arra, hogy egyszer egy nap
átlagos és normális leszek,
hisz úgyse leszek soha
se nem átlagos, se nem rendes.
Különbözni akarok,
de félek, mert ezen a földön
nem jó különbözni, hisz
itt minden átlagos a köbön,
vagy ha mégsem, megvetik,
pedig a világ nemcsak fehér
s nem is fekete. Szóval gyerünk,
különbözni nyugodtan merjél!
Hisz milyen világ lenne
az, hol mindenki ugyanolyan?
Silány, szörnyű, borzasztó,
vagy tudom is én, mikkel lehet
megvetni az unalmat
s az azt felölelő testeket.
Szóval igen: egyszer majd úgyis
eltűnök erről a világról,
mi furcsa, s már nem is szép
egy apró, egyszerű virágtól.
2022.05.16. Szentendre
Author: Tyukody Ruben
Üdvözlök mindenkit! Tyukody Ruben vagyok, amatőr költő, író. 2008. november 8-án láttam meg a napvilágot Máramaros megye székhelyében, Nagybányán egy erdélyi magyar család legidősebb gyermekeként. Innen egy olasz kisvárosba, Cerveteribe vitt a sors, ahol 5 évet töltöttem el kisgyerekként. Jelenleg Budapesten élek a szüleimmel és testvéremmel, tanulmányaimat pedig Szentendrén végzem. Az irodalom iránti szeretetem egészen 3-4 éves koromig vezethető vissza. Már akkor is szerettem meséket szavalni az óvodában, igaz, még csak olaszul. Később, Magyarországon magyarul is mondtam verseket és prózákat szavalóversenyeken, emellett pedig én magam is megpróbálkoztam a mese- és történetírással. A versírással 11-12 éves koromban kezdtem el foglalkozni. Eleinte még igencsak silány verseket alkottam, hisz egyes helyeken még a szótagszámra sem figyeltem. Emlékszem, az első versemet a müncheni sörfesztiválról írtam egy német óra után. Elég érdekesre sikeredett így 1,5 év után visszanézve. A költésben folyamatosan fejlődtem, és bízok benne, hogy még fogok is, mert van miben. A verseim, meséim, prózáim mellett még tavaly tavasszal-nyáron írtam egy drámát, amelyet majd egyszer szeretnék kiadatni, de színpadon is szívesen látnám viszont. Ezek mellett pedig írok még haikukat és apevákat is. Az alkotás számomra egy élmény. Megnyugtat, jó érzés kiadni magamból a felgyülemlett stresszt, feszültséget, vagy csak pusztán leírni azt, ami körülöttem van....
