Ilyen legyél, ha megöregszel.

Ilyen legyél, ha megöregszel.

Fogaid kihullanak, fehér búra fedi fejedet
Örülni fogsz, ha a hajnali fény rádtekinthet
Végtagjaid zsibbadnak de ez csak a kezdet
Derekad megrokkan hátad meggörnyed
Minden lépésedet nagyítóval kell figyelned
Ha munkádat folytatni már nem tudod
Jobb ha könyvtárad versesköteteit forgatod
És memorizálsz vagy versfaragók közé állsz
Legüdvösebb, ha hasznos dolgokra rátalálsz r
Társat keress magadnak kivel elvitatkozhatsz
Ha családod van,kivel kapcsolatoz tarthatsz
Szerető kötelékben ha gyakran találkozhatsz
Minden percét használd ki a drága idődnek
Pótold az elmulasztott ,lehetőségeid tárházát
S keresd az idős kor adta ritka vidámságát
Legyél kultúrzabáló, aktív mozgást imádó
Legyél társakat kereső, közösségeket látogató
Ám a legfontosabb, legyél aktív Istenkereső
S ha megtaláltad legyél boldog Krisztust követő. l

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árva

Sisa Richárd: Árva  Felhőt les Fannika.  Testét csalafinta ívbe csavarva kihajol az ablakon és a vándorló felhő-népet álmosan csodálja. Szállnak, szállnak a felhők pamacsosan. Földimogyoró szeme opálos

Teljes bejegyzés »

Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »