Rózsa Iván: Kalandozásaink a horvát szigetvilágban
Már nem halljuk a sirályok vad vijjogását,
Már nem érezzük Lošinj fűszeresen bódító illatát,
De buja emléke életünk végéig bizton’ elkísér:
Egyedi e szigetvilág; ember, ki tudja, hol nem él?!
Male Srakane kopár szigetén összesen egy férfi és egy nő:
Ha szeretik egymást, az együttlét több, mint elviselhető.
Susak hozzá képest valóságos metropolisz:
A sekély tengerparton, lent vidáman pancsolnak, a felső faluban az idő visszavisz…
Oly korba, mikor a szigeten majd’ kétezren is éltek;
Barbara éttermében, egy sarokba fecskepár rakott fészket…
Ilovik a virágok, olajligetek szigete:
Sokan elvándoroltak, de egyre többen visszatérnek ide.
Olívaolaj-termelésből, halászatból és turizmusból élnek:
Négy vendéglő és két taverna is van itt, a tulajok a jövőtől nem félnek.
Mikor Unijébe hajó érkezik, megbolydul az élet;
Kis utánfutós traktorokkal, talicskákkal szállítják haza az étket.
A Barbabar előtti plázson ingyenes a nyugágy és a napernyő;
Feltéve, ha a vendég fogyaszt is valamit, nem csupán napfürdőző.
S míg úszol, hirtelen felbukkan a mélyből melletted egy vadászó kormorán:
Hal lesz a zsákmánya, így vidáman siklik tovább útján…
A lakatlan Vele Orjule partjai előtt hellén bronzszoborra lelt 26 éve egy belga búvár:
Apoxüomenosz ókori atlétáról írt az egész világon tudományos sajtó és bulvár.
Mali Lošinj városában három szintes múzeumot szántak csak neki;
Borsos a belépő, de érdemes 75 kunát érte kifizetni.
Sveti Petar vagy Balvanida barlangjába be is lehet úszni;
Ha két kirándulásra is befizetsz, a Grotta kapitányával lehet alkudni.
Horvátország több, mint ezer szigetéből van itt vagy tíz:
Az öblök százezreiből is lehet e tájékon vagy száztíz…
A legszebb strandok talán az Uvala Engleza és a Borik;
De az ember a Plieski vagy a Veli Žal öblében sem csalódik.
Fehér zászlós többek között a Male Valdarke;
Innen csak pár perc gyalog Sveti Martin öble.
Ősi temető, campanile; no meg jó kocsma és két vendéglő is van erre:
Nekünk rokonszenvesebb a Lanterna, nem is csalódunk benne.
A közeli Silvana legfőbb különlegessége pedig, bárány Cres módra:
Szádban szétolvad a hús; lágy, mint valami költészeti óda.
Lošinj és Cres szigetét még a rómaiak választották két részre;
A mesterséges csatorna, ha nem is szuezi méretű, de méltó említésre.
A bájos Osornál naponta kétszer el is fordítják a kis hidat;
A kisebb hajóknak nem kell hát nagyot kerülniük e miatt.
Szinte minden sarkon ősi velencei templom vagy horvát zenész-szobor:
Többek között erről híres, és harangtornyáról, a múzeumváros Osor.
Múzeumának nyitva tartása elég furcsa, délelőtt vagy este héttől pár óra…
De például a tán kétszáz lakosú Unije galériájának csak este kilenctől lehet látogatója!
Mali Lošinjban is van még egy múzeum-galéria, a Fritzy palotában:
Elég rá úgy negyven perc, de betérnünk korántsem haszontalan.
Cres városában mintha a Velencei Köztársaság egy darabjába botlanánk…
Mali vagy Veli Lošinj elegánsabb, de Cres kicsit kopottasan is kortalan ám!
Ferences temploma és annak kerengője már korán nyitva;
Legrégebbi kis temploma, a Sveti Sidara viszont állandóan csukva.
Kárpótol helyette a Havas Boldogasszonynak szentelt plébániatemploma;
De térjünk Lošinj szigetére újra vissza!
A hangulatos Nerezinében vagy Rovenskában is mintha Olaszországban lennénk;
Sveti Jakovra már nem jutott időnk, már csak ezért is visszatérnénk!
Meg Cresre is, hisz kimaradt az ódon falu, Lubenice;
Ahol immár szinte több a templom, mint a helyi lakos emberke.
Martinščica kilométeres tengerpartja és Sveti Ivan öble is hiába várt ránk:
De ha egyszer oda vetődünk, ott is eltátjuk majd a szánk!
Néha kifog a hajósokon a helyi szél, a bóra; s nem kelnek útra:
Ha nem is jártunk Bora Borán, de szívesen emlékszünk kvarneri kalandozásunkra!
Ha erősödik a szél, változhat esetleg a tervezett program;
A kínálat bőséges, az alternatív látnivaló színvonala változatlan.
Cres, Mali és Veli Lošinj csodálatos fekvésű városok;
Mintha norvég fjordokra tévednének pálmafák és színes házsorok.
Lošinj szigetén meggyógyulnak az asztmás betegek:
De megfordultak itt számos hírességek és előkelőségek.
Elég, ha csak Sissire és Ferenc Ferdinándra gondolunk;
Egykori szállása előtt, az Ancora étterem áraira és adagjaira nincs egy zokszavunk.
A legelőkelőbb villák, szállodák Čikat öblében találhatók:
Öböl-öböl hátán, és ezek a tenger mentén biciklivel vagy gyalog körbejárhatók.
Artetore öble is hangulatos, de inkább „csak” átlagosnak mondható:
E szigetvilág azonban, minden, csak nem kommersz turista-csalogató!
Nyugodt itt az élet, az idő és a tér egy más dimenzióban mozog:
Az idegen meg feloldódik, úgy érzi, időkön túl is kerülik a gondok.
Bár gépkocsi nélkül pocsék a közlekedés;
De az ember alkalmazkodik a helyzethez, és…
Rájön, nem minden a nagyvilági rohanás;
Van alternatív élet, valami egészen más!
Nem unalom, hanem nyugalom!
Együtt élni a természettel, úgy bizony!
Leander, bougainvillae, ódon sikátorok, esetleg delfinek, kristálytiszta tenger:
Kerekedj fel, ne késlekedj hát, jóember!
Már nem, de mégis halljuk a sirályok vad vijjogását…
Már nem, de mégis érezzük Lošinj fűszeresen bódító illatát…
Pécs, 2022. július 14-15.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
