Talán…
Azért van hajnal,
hogy hosszú csókot váltson
az éj a nappal.
Bódult reggeleken…
Opál ég, erdő
smaragdja; vígan játszik
az égi festő.
Forró ajkú asszony…
A föld a rabja!
Mégis arany hajával
lágyan takarja…
Ő az aki csókol…
délceg tölgyeket,
de árnyakkal tölti meg
a mély völgyeket.
Égi titkok őre…
Arcokat véső,
fényt és árnyakat szövő,
örök mesélő.
Hűtlen szolgák ura…
Bosszút állni rest,
pedig isten volt egykor,
már csak égitest.
A néma őrszem…
Tetteink felett
őrködő állandóság.
csak néz és felejt!
Nézem mint őseim…
Megtanít élni!
Hasadó kelet szüli,
nyugat emészti.
Gyermeki hasonlat…
Egy ősi bárka,
mit végighúz az égen
az alkony lánca.
Nap veszte: az alkony…
Milyen szép halál!
Vérében aranyfürdőt
vesz az árva táj.
Éj, te békés vetemény…
hol csillagpárnán
szunnyad el a remény a
semmi tornácán.
Author: Nagy Imre
Nagy Imre az Irodalmi Rádió szerzője Iskolák Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa (1998-2002) Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudós szak 1 év, Sopron (2002-2003) nappali tagozat Nyugat Magyarországi Egyetem Gazdasági Informatika szak 5 év, Sopron (2003-2008) nappali tagozat Rövid önéletrajz Tanulmányaimat 2008 Júniusában fejeztem be. Okleveles Gazdasági informatikus diplomát kaptam. Ezután programozóként helyezkedetem el, és az óta is ebből élek. Bár az irodalom mindig is érdekelt, és tizenhat éves korom óta alkotok, a versírást komolyabban csak 2014 márciusában kezdtem el. Azóta tizenöt alkalommal publikálták a munkáimat. Az elmúlt évek során többször szerepeltem különböző városi antológiában, országos kiadványokban, közel negyven versemmel. Az írással töltött évek tapasztalatai arra ösztönöznek, hogy folyamatosan képezzem magamat, és javítsam a már meglévő munkáimat. S remélem, majd engedik a szavak, hogy az eszközük legyek! Bemutatkozás Egész életemben jellemző volt rám egyfajta kettősség. Egyrészt a számok, az algoritmusok, a gépek, egyszóval a mai világ megszállottja vagyok, másrészt mindig is érdekelt a történelem, az irodalom, melyek a társadalom és a lélek ok-okozati összefüggéseit próbálják feltérképezni. Mindkét világ elkápráztatott! Igen ám, de bennem ez a két világ ellensége egymásnak. Én pedig hol az egyik, hol a másik oldalon harcolok, de mindkettőben őrlődök, és csak kérdéseket találok. Valaki a tettekbe fojtja bizonytalanságát, más az italért...
