Kovács Gergely: Szárnyszegés

– Jó napot kívánok!

– Üdvözlöm! Miben segíthetek?

– Gyilkos virágot keresek. Egy újságban láttam a hirdetésüket. Tudna nekem ajánlani valamit?

– Természetesen. Üzletünkben többféle gyilkos virág is kapható. Milyen célból kíván vásárolni?

– Teljesen tanácstalan vagyok, fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Odahaza ugyanis rémesen elszaporodott a patália.

– Jóságos ég! Csak nem?

– Sajnos igen. A házban kezdődött néhány hete. Először csak a fürdőkád kezdett mozogni, a férjem kis híján kiesett belőle, annyira megdőlt. A fürdővíz pedig kifolyt mindenhová, még a hálószobából is takarítanunk kellett a lucskot. Mostanra mindenhol szétterjedt, a falak bűzlenek, az asztalról ragacsos indák csüngenek lefelé, de ami még rosszabb, tegnap bedugtam egy villásdugót a fali konnektorba, erre az…

– Ugye nem az történt, amire gondolok?

– Felfújta magát, gúnyosan kiröhögött, aztán pedig kiköpte a dugót.

– Tipikus. Sajnos a patália a természet egyik legundorítóbb borzadványa, egy ocsmány szörnyszülött, ami befészkeli magát mindenhová. Ha egyszer szétterjedt, már nagyon nehéz bármit is kezdeni vele. Kertjük van?

– Hát éppen ez az! Odakint katasztrofális a helyzet. Megváltozott a fehér frigidia színe. Képzelje, az egész kertben zöld! Az összes. Mindenhol. Az árva csicska pedig már akkora, hogy felér az ablakig, és emiatt bejutnak a házba a füles miskárok. Alig tudom kikergetni őket. Még mielőtt a szárnyuk kifejlődik, felmásznak az árva csicska szárán. Miután az ablakon át bejutottak a házba, egy időre elrejtőznek, kifejlődik a szárnyuk, körbe–körbe repkednek, és a végén bebújnak a tapéta alá. Ott aztán lepetéznek, kifejlődnek, és kezdődik minden elölről. Ráadásul én nem tudom, hogy megy ez, de mintha a patália még táplálná is a szárnyas dögöket. Amint megrázom a szárát, csapatostul szállnak fel róla.

– Akkor minden egybevág. Ez minden kétséget kizáróan patáliafertőzés. Onnan is lehet tudni, hogy a kertbe kijutva sokkal nagyobb kárt okoz, mint a belső terekben. Miért csak most fordult hozzám?

– Ne is kérdezze! Fordultunk mi a férjemmel olyanhoz, akiről azt hittük, hogy ért hozzá, de a Tökére Lépünk a Tökjének Társaság nem oldotta meg a problémánkat. Sőt!

– Sajnos nem ön az egyetlen, aki pórul járt velük. A Tökére Lépünk a Tökjének Társaság elsősorban haszonnövények műtrágyázásával foglalkozik, máshoz nem nagyon értenek. Tehát bármi, amit kiszórnak, inkább növeszti a gyomot. Kiirtani csak a tököt tudják. Múlt héten járt nálam egy kétségbeesett anyuka, mert a nagynevű, hozzáértő Társaság a család kertjében hatalmas felfordulást csinált. A végén kipusztult az összes tök, de helyette mindenfelé elszaporodott a mecéna.

– Mecéna? Pfúj! Ne mondja, és mi lett szegénnyel?

– Adtam neki egy jó szert ellene, de mire hazaért, a mecéna már körbenőtte az egész családját. Olyan gyorsan történt, hogy el sem tudtak menekülni. A férjének még éppen sikerült a micsodája elé tennie a kezét, de a gyerekeket a mecéna úgy összekötözte a hajuknál fogva, hogy az egész utca zengett a visításuktól. A nagymama szerencsére megúszta, de mikor meglátta a körbenőtt fiát és az unokáit, úgy megijedt, hogy a gyerekeknek szánt pulóvert ráejtette a kedvenc cicájára. Képzelheti, mi ment ott! Szegény anyuka arra ért haza, hogy a micsodájába kapaszkodó férje, és a hajuknál összekötözött, visítozó gyerekek között össze–vissza rohangászik egy megkergült, nyávogó pulóver. A nagymama pedig, mivel mást nem tudott tenni, üveges házi lekvárral dobálta a mecéna központi szívótölcsérét.

– Te jó ég! Róluk cikkezett az újság pár napja? Mert a lapban azt írták, hogy végső kétségbeesésében a feleség kiszórta a szert, de az szárnyszegést okozott. A mecéna kipusztult, de a károsodás maradandó lett.

– Igen, a hír sajnos igaz. A mecéna elleni szer gyerekekre is veszélyes.

– Ne vegye magára, nem ön tehet róla!

– Köszönöm! Tudja, én sosem mondtam neki, hogy a szert akkor szórja ki, amikor gyerekek is vannak a közelben. Ha előbb mondja, hogy már megtörtént a körbenövés, akkor még időben figyelmeztethettem volna. Így elkerülhetetlen lett a szárnyszegés.

– Ne is folytassa, borzalmas még hallani is, pláne olvasni milyen szörnyű volt róla! Még így, pár nap távlatából is rémálmaim vannak az esettől. Visszatérhetnénk az én problémámra?

– Természetesen. Fáradjon velem hátra, a gyilkos virágokat a raktárban tartjuk a veszélyességi fokuk miatt. Kérem, hogy itt a küszöb előtt szíveskedjen levenni a cipőjét, ugyanis furunkúlia borítású a padló. Nem szabad cipővel taposni rajta!

– Miért pont furunkúlia? Erről a megoldásról még sosem hallottam.

– Valójában egyszerű védekezés. A talaj errefelé erősen szennyezett a sisakos góré magjával. Többször volt már problémánk azzal, hogy a magok bekerültek a gyilkos virágok cserepébe töltött földbe is. A furunkúlia spórái igen hatékonyan támadják a sisakos góré magját. Amikor a magok kikelnek a talajból, a furunkúlia spórái belediffundálódnak a sisakos góré magjának biokatarktikus réseibe, és ott eufrázist okoznak. A spórával kezelt, kikelt magok pedig visszahúzódnak a talajba, és ott szép lassan elrohadnak.

– Így már érthető. De a talpamat nem fogja bántani?

– Ugyan, dehogy! A furunkúlia maximálisan bőrbarát növény, nem okoz pörsenéses hólyagosodást, mint például a rózsaszín idill nedve.

– Megnyugtató.

– Itt is vagyunk. Nézzük csak, nézzük csak, mit is ajánlhatnék patália ellen? Először is, engedje meg, hogy általánosságban mondjak pár szót a gyilkos virágokról!

– Nagyon megköszönném, nem vagyok otthon a témában!

– Amint bizonyára már hallott róla, a gyilkos virágok a modern növényvédelem legújabb tudományos vívmányai. Egyes fajták indát növesztenek, amellyel vagy megfojtják a kiirtandó növényt, vagy pedig egyszerűen ránőnek annak szárára, és kettétörik azt. Ez a típus nem lesz jó önnek, mert a háza már tele van indával, így pedig még több lenne.

– Na, az tényleg nem hiányozna!

– Más gyilkos virágok ránk veszélytelen, de a kiirtandó növény számára mérgező anyagokat árasztanak magukból. Sajnos önnek ez a típus sem lesz jó, mert szabadtéri használatra nem alkalmas.

– Akkor számomra reménytelen a dolog?

– Egyáltalán nem. Van két saját nemesítésű virágunk, egyaránt alkalmasak beltéri- és kerti használatra, valamint patália ellen is kimagasló a hatékonyságuk. Tulajdonképpen ötvözik a két fő típus jellemzőit. Az egyik a tövises csotrogány, a másik pedig az illatos pudli.

– Jól hangzik. Melyik mire jó?

– A tövises csotrogány, amint azt a neve is mutatja, a tövisei segítségével gyilkol. Elég a komolyabban fertőzött helyekre kiszórni a magokat. Nem fontos a talajba juttatni, csak a kiirtandó növényre közvetlenül rászórni. A tövises csotrogány megtelepszik a növényen, belemélyeszti a töviseit, egészen addig, amíg a kiirtandó növény teljesen el nem hal.

– Logikusan hangzik, de mi a helyzet a másikkal?

– Ó, az illatos pudli. A kedvencem. Jómagam csak úgy hívom, a kis mindenes, mert annyi mindenre jó.

– Mi mindenre?

– Mint már említettem, nemesített fajtáink ötvözik a gyilkos virágok kétféle típusának kedvező tulajdonságait. Míg a tövises csotrogány méreganyagát a töviseiben tárolja, az illatos pudli képes azt a levegőben is terjeszteni.

– Akkor nekem lehet, hogy ez lesz a jó? Elvégre a szárnyas dögök ellen is kellene valami. Félek attól, hogyha a patáliát sikerül is kiirtani, a füles miskárok még ott maradnak, és azok képesek a tapétából is táplálkozni!

– Így igaz, a szárnyas dögöktől a tövises csotrogánnyal nem lehet megszabadulni. Az illatos pudli képes rátekeredni a patáliára, és addig fojtogatni, amíg az el nem hal. A magok kijuttatásának elve megegyezik a tövises csotrogányéval.

– Ez igen, kezdem én is megkedvelni!

– Nekem elhiheti, van is miért! Az ön esetére mindenképpen az illatos pudlit ajánlom.

– Akkor, hogy mindent tisztán értsek. Az illatos pudli kinyírja a patáliát, és megszabadulhatok vele a füles miskároktól is?

– Ó, hogy én milyen feledékeny vagyok! Teljesen kiment a fejemből a méreganyagra vonatkozó ismertető. Az illatos pudli, mivel tövisei nincsenek, a méreganyagot virágzáskor szórja szét. Miután rátekeredett a patáliára, virágozni kezd, a méreganyaga pedig olyan hatásos, hogy a házukban egyetlen szárnyas dögnek sem lesz semmi esélye.

– Rendben, akkor ezt választom. Nem tartott sokáig, hogy rábeszéljen.

– Jó választás! Mennyit csomagolhatok belőle? Azt javaslom, legalább három dobozzal vigyen. Egy kell a házba, kettő pedig a kertbe.

– Rendben, akkor legyen három doboz. Megengedne még egy kérdést?

– Hogyne, kérdezzen csak nyugodtan, ha valami nem volt világos!

– Mit értett az alatt, hogy a házunkban egyetlen szárnyas dögnek sem lesz esélye?

– Úgy, ahogy mondtam. Az illatos pudli méreganyaga elpusztít mindent, aminek szárnya van.

– Tessék? Elpusztít mindent, aminek szárnya van? Úgy érti, hogy a gyerekeimet is? Akkor már inkább a patália, mint a maga tanácsai!

Gödöllő, 2022. július 25.

Megjelent az Irodalmi Rádió Rókaerdő című antológiájában, oldalak: 237-241.