Utazás a Balkán hegyein át.
Nászutunk a Balkán hegyein át az Adriáig vonaton történt. Mint vasutas ingyenes utazási kedvez –
ményt kaptunk hálókocsi lehetőséggel. Az események, a szokatlan utazási mód feleségemet, Editkét
felzaklatták. Egész útazás alatt rosszul érezte magát.
Vonatunk útja a Balkán hegyeinek peremén vezetett. Mivel az utazás az éjszakai órákban történt, sokat a tájból nem láthattunk.
A tengerparti tartózkodás Opatiában, a régi nevén Abbáziában volt egy tengerre néző kellemes szál-
lodában. Programunkba még egy hajókirándulás is befért Ráb szigetére.
Egy igazi Balkán hegyeket átszelő utazás Montenegróba, a temgerparti Budva városába vezetett.
Az ujjáépített vasútvonalat utazásunkat megelőzően pár hónapja adták át.
Az utazás a nyolcvanas években történt. Félelmetes út volt. Számtalan alagúton viaduktokon keresztül vezetett. Meglepetéssel láttuk, hogy az említett létesítmények elején és végén fegyveres őrök voltak láthatók. Különös kopár mészkősziklás hegyek, elszórva lombkoronás erdők kísérték utunkat.
Arról nem is beszélve, hogy ezer méter felett vezetett a vasúti pálya és végig kanyargott.
Elszörnyedve láttunk a mélyben összeroncsolt vasúti kocsikat. Állítólag a próbaút surán náhány kocsi leszakadva a mélybe zuhant. Félelemmel töltött el valamennyiünket.
Budvába érve felsóhajtottunk. A tenger látványa és a ragyogó napsütés visszahozta jó kedvünket.
Igen kellemes napokat töltöttünk el. A kellemes fürdőzést kirándulások fűszerezték.
Izgalmas utazás vezetett az ősi fővárosba Cetinjébe.
A város majdnem 1500 méter magasan terült el. Az utazás félelmetes volt. Helyi busszal, speciáli-
san kiképzett sofőrrel történt. Ezer méter körüli magasságban a hegy peremén egy jármű szélességű, viszonylag rossz minőségű uton kellett utaznunk. Még a veríték is kiült arcunkra.
Ám utólag valamennyien azt mondtuk, hogy az izgalmak ellenére megérte.
Elvittek az Albán határra, majd megtekintettük Stevi Stephan sziklaszigetét, melyet kiépített mester-
séges út kötött a szárazföldhöz.
A haza vezető úton már nem féltünk, pedig ez is veszélyes volt.
Egyik utitársunk kissé bohókás fiának megtettszett egy bárány bekecs a piacon. Mutogatva száz fo –
rintosát, mintha száz dollár lenne és megvásárolta.
Már a vasúthoz induló buszon ültünk, mikor botokkal felfegyverkezve rohantak a piacosok a buszhoz.
Sikerült lecsillapítani Őket és visszaadni nekik a bekecset.
A vonaton szigorú vám-ellenőrzés volt. Egyik hatalmas bőröndjére ráböktek megkérdezve: vajon mit tatartalmaz. A bohókás fiatalember, aki Édesapjával utazozz rábökte: aranyat.
Először megrökönyödve néztek egymásra a vámosok, majd kényszeredetten levetették a csomag-
tartóból a bőröndöt. Két erős férfi is alig tudta leemelni. Miután kinyitották: tele tengeri követ, ka-
vicsot láthattak. Szerencsére észrevették a fiú hóbortos és kissé megszégyenülve távoztak. Utitár-
saimmal együtt alig tudtuk visszatartani magunkat a hangos kacagástól.
Szivesen megismételném ezt az utazást, de sajnos éltemben már nem tehetem.
Pár évvel ezelőtt jártam a közelben, de nem volt módom ellátogatni a kedves emlékű montenegrói
tengerpartra. Talán jó is volt távolmaradásom. Elképzelni sem tudom mit tett a balkáni háború,vagy
milyen építkezések változtatták meg a táj szépségét, hangulatát.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel: