Utazás a szellemi világvégére, az USA-ba.

Utazás a szellemi világvégére, az USA-ba.

A sors megadta azt a lehetőséget, hogy ha csak rövid időre is, eljuthassak Amerikába. Nagy csaló –
dást okozott. A meghívó egy Amerikai Gyógyszercég volt.
Egy kedves füredi kollégám gyógyszerész fia felkeresett rendelőmben és cége nevében meghívott az Egyesült Államokba egy Reumatológiai Kongrsszusra. A meghívó cég Magyarországon is képvi-
seltette magát.
Mivel a vízumhoz hónapokra lett volna szükség, elintézték, hogy soron kívül személyes megjele –
néssel a követség megadja a vízumot. Kis kollegális csapattal terveztük az utazást.
A követségen töviről-hegyire kikérdeztek. Végül is megadták a vizumot. Nagy izgalommal készül-
tem a hosszú utazásra. Az út közbeni átszállás, majd a tengeri átkelés símán megtörtént.
A megérkezésünk után hosszú tortúra vette kezdetét. A kérdések zöme zúdult ránk. Motozásunk,
podgyászaink turkálása stb. Végül is egy pompás szállodában kötöttünk ki. Ellátásunk osztályon
felüli volt. Főbb étkezéseket különböző luxus vendéglőben tartottuk A cég igen kitett magáért.
Azt rebesgették vendéglátóink, hogy Washington DS a legeurópaibb város az USA-ban. Megle-
petések azért értek. A belváros széles sugárútján sétálva közölték:ebbe az utcába véletlenül se forduljunk be ,nem térünk élve vissza. Ez a színes bőrüek utcája. Abba az utcába ne forduljunk be,
innen sem garantált a visszatérés: ez a melegek utcája stb. Annyi kövér néger nőt-férfit nem láttam
eddig életemben. Hamar magam is megtaláltam a magyarázatát, mikor egy kövér néger nő átlát-
szó csomagjában megláttam 5-6 Meki-t. Utólag megtudtam, hogy a segélyükből vásárolnak töme-
gével megszámolhatatlan hamburgert, és egész nap ezt fogyasztják. Gondolom eredetileg nekik ta-
lálták fel a Mac-Donalds láncot.
Ami élményként hatottak a város Múzeumai.
Gábor fiam és családja felesége és csecsemő leánya is Washingtonba utazott, mivel a Reuma Kong
resszuson két pósztere szerepelt. Mivel a szállodánk sokkal konfortosabb volt, mint az övék, a szál-
lodánkban tették tisztába a kislányt. Ellátogattam a Kongresszus színhelyére, s meghallgattam ame-
rikai főnökének előadását.
Sikerült a vendéglátóimmal a visszaút egy héttel történő elhalasztását Így Gáborékkal Csikágóba tudtam repülni egy hetes vendéglátásukra.
Bérelt lakásukban különös elbánásban részesültem. Reggeli: kiadós, friss reggeli, s ha az étkezési időt a lakásukban töltöttem, bőséges, ízletes ételekkel kínáltak. Mivel ottlétem alatt fiamnak dol –
gozni kellett egy idős magyar származású barát házaspár gondjaira bíztak.
A baráti házaspár elvitt a belvárosba, a Michigen tó partjára, a Grant Park-ba ,a legmagasabb épület
tetetején lévő forgó vendéglőbe ebédelni. Egy éjszakát töltöttem a Csilágótól 20 km-re erdő sűrüjé-
ben lévő lakásukban. Fiamékkal jártunk a lengyel városrészben, ahol különleges ebédet fogyasztot-
tunk, valamint a város hatalmas koncerttermébe. A Csikágói Symfónikusok koncertjének is résztve-
vői lehettünk . Meglepetésünkre Kodály művet is játszottak.
Hazatérőben vissza kellett repülnöm Washimgtonba egy reggeli géppel. Ez volt az olcsóbb járat.
Csaknem nyolc órát várakoztam a Tranzit- váróban. Tele volt kínai üzletekkel, amerikait nem talál-
tam. Beszállás után a gép motorjai időben felzúgtak és kigurult a rajt vonalhoz. Kb. tíz perc múlva a motorok leálltak. Közölték velünk, hogy légtérzár miatt várakozni kell.
Csaknem másfél óra várakozás után kapott a gép engedélyt a felszálláshoz.
A várakozás ideje alatt italokat szolgáltak fel . A félelem miatt mintegy három deci erős bort fo –
gyasztottam, mely a fejembe szállt. Rosszul lettek, kivert a verejték.
Az ablak felőli oldalamon kb.100kilós hölgy ült, a kijárat felőli oldalamon pedig egy 120 kilós dro-
medár néger fiú, a toalettbe kimenni nem tudtam.
A visszaút rövidebbnek tűnt, a gép gyorsabban haladt. Ám reményem sem volt, hogy elérem a csatlakozást.
A frankfúrti kiszállás során rosszul lettem és értesitettem a sztyuardeszt. Telefonon segítséget kért.
Utitársaim előre engedtek. A lejáratnál már várt reám egy fiatalember ülőkocsival.
Mikor megtudta, hogy csatlakozásom van ,egyik emeletről a másikra futott az ülőkocsival.
Az utolsó pillanatban érkeztem. A Budapestre induló repülőgép, mint lelencgyerek távol a
Reptér Épületétől parkolt. Busszal lehetett megközelíteni. Az utolsó utasok szálltak be a busz-
ba, mikor a kijárathoz érkeztem. Szerencsémre szédülésem addigra megszűnt.
Gyors útlevélvizsgálat, motozás és az elengedhetetlen cipő levétel után, cipőimmel kezembe be tudtam szállni a buszba.
A repülőgép félig telt csak meg. Sima landolás Budapesten. Podgyászaimat három nap múlva kap-
tam meg. Lakásunkra kiszállították.
Ezzel véget ért világkörüli utam.
Kinnt született meg Diana nevű második leány gyermekük.
Miután többszöri próbálkozás ellenére nem kapta meg a zöld kártyát , kutatási idejének lejárta után
hazatértek Magyarországba.

Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel: