Rózsa Iván: Egy mai Cipolla
Mélyszegénységből jött, feledte könnyen a múltját:
Lelke korántsem mélyült, járja a lézengő ritterek útját.
Összes jótevőjébe belerúgott, így haladt felfelé a ranglétrán:
Pedig az állat sem piszkít oda, ahonnan eszik, de nem ám!
Személyisége nem fejlődött, sértett óvodás szintű:
Haza, hazát nem talál, kár belé az iránytű.
Övé már a fél ország, de ez nem elég neki:
Azért nem buta, kellő rafinériával még többre viheti.
Minden szava, tette, egész léte úgy hamis, ahogy van:
Hiába várják kastélyai, tulajdonképp otthontalan.
Kórházakat leépít, stadionokat felépít; furcsa egy hobbi:
Rendszere emberi gyarlóságra épít; maffia ez, nem lobbi!
A legrosszabb tulajdonságokat hozza ki a tömegekből:
De korunk illuzionistájához dől a lóvé, csak úgy dől…
Kis embernek született, a kisemberek egy része még isteníti:
Nem értek el az életben semmit, kell nekik hát egy ál-idol, ál-zseni.
Több, mint egyszerű szélhámos, nagystílű gonosztevő:
És hazugságaira, ámításaira még mindig akad elég vevő.
De ha majd az agyukkal önállóan gondolkodni képtelenek
A bőrükön érzik majd a hideget; meg, hogy éhesek:
Álnok megosztáson alapuló hatalmi technikái lufiként kipukkadnak;
És azok rúgnak bele majd először, akik most a lábánál kushadnak.
Kutyusokból hiénákká válnak rögvest az addig őt követők:
Belé marnak, „húsából esznek”, mint valami kannibál dögevők…
Budakalász, 2022. október 27.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...