Kánikulában is megyek fodrászhoz, nem állhat meg az élet. Persze, ilyenkor minden lassabb. A nap is, én is, mások is. A fodrászatban is alig ül valaki. A manikűrös némán dolgozik, a vendége is hallgat.
A fodrász gondosan felkeni a festéket a hajamra, és közben arról mesél, hogy új vendége érkezik. Olyan, aki még sosem járt nála.
Abban a pillanatban kivágódik az ajtó, és berobban egy jó ötvenes hölgy. Félrehúzódom a festékes, kócos fejemmel, ő pedig elfoglalja a helyemet.
A kezében jegyzetfüzet van. Határozott mozdulattal fellapozza.
– Ahogyan a telefonban is mondtam, vágást kérek. Kézmeleg vízzel mossa meg a hajam! Balzsamot nem kérek, az csak zsírosít.
A szavai pattognak. Irányok, hosszúságok, centiméterek. Látom, nem csak én csodálkozom. A manikűrös és a vendége is felnéz.
– A frufrumból három centimétert vágjon. Pontosan. A pupillámig érjen! Itt pedig – és felránt egy tincset a feje tetején – pontosan hat centiméter hosszú legyen!
A fodrász láthatóan zavarban van. Hajat mos, fésül, vág. A vendég lehúzza a homlokába a haját, ellenőrzi, meddig ér.
– Innen még egy millimétert!
A jegyzetfüzetéből elővesz egy kis mérőpálcát, és gyors mozdulatokkal ellenőrzi a tincsek hosszát. A hat centimétert.
Mi pedig csak bámulunk, tátott szájjal. A manikűrös már nem is manikűröz. Szinte várjuk, mikor küldi el a fodrász.
Nem küldi.
A hölgy, az ötvenes vendég fizet, és távozik.
A fodrász lerogy egy székre, felém fordul, és csak ennyit mond:
– Bocsi… innom kell egy pohár vizet. Utána lemosom a fejed.
Author: Farkas Etelka
Farkas Etelka vagyok, nyugdíjas tanítónő. Írni akkor kezdtem, amikor befejeztem az aktív munkát. Először egy naplószerű blogot írtam, majd ráéreztem az alkotás ízére. Nagyon sok mondanivalóm van a világnak, a tapasztalatok, a traumák, a történetek. A bejegyzések formálták a stílusomat, és novellák, versek születtek. Első verseskötetem a Küldj egy angyalt! (2024), utána egy autofikciós regény következett Nem bánok semmit (2024), majd újabb versek Hétköznapi líra (2025). Az utolsó kötetem 2026-ban jelent meg, címe Anyaseb, és ebben szerzőtársam Szabó Kitti a kollázsaival. Nincsenek jelentős díjaim. Antológiákban, internetes folyóiratokban jelentek meg alkotásaim. Könyvbemutatókon, felolvasásokon személyesen találkozom az olvasóimmal. Írásaimban a hétköznapi élet örömeire hívom fel az emberek figyelmét, és népszerűsítem a művészetterápiát. Költői stílusom a lírai tárca lehet, mert nálam a vers és a próza összeér. Ritkán írok kötött formában. Elindulok valami hétköznapitól, abból lesz egy lelki felismerés, és eljutok egy halk csattanóig. Az irodalom egy ösztönös rokonság, melyben suttogva kiabálok. A negyedik könyvem elkészülte után létrehoztam egy szerzői oldalt is, ahol szeretnék a követőimmel interakciót kialakítani. Folyamatosan alakul a stílusom, bővül a közönségem. Újabb verses köteten és regényen is dolgozom. https://fetelka.hu/ https://www.facebook.com/fetelka
