Korunk egyik fő közlekedési eszköze: a villamos. A sárga villamos. Reggelente arra ébredek, hogy megindul a villamosközlekedés, hogy már járnak a sárga kígyók a Fehérvári úton. Számtalan metamorfózison mentek keresztül a villamosok az elmúlt 60 évben, mióta feleszméltem. Egyre csöndesebb, kevésbé rázó típusok jelentek meg. Legutóbb pedig az alacsonypadlós villamosok, mely számomra a kényelem csúcsa. A sínek is áthelyeződtek az út széléről középre a számtalan felújítás egykének eredményeképp. A megállók is megújultak. Sokuknál már van előjelző rendszer is.
Az utazás rengeteg időt vesz el az életünkből. Én ezt elvesztegetett időnek tartom. Vagy mégsem? Közel életünk egyharmadát töltjük alvással. De a tudósok szerint ekkor rendeződnek el agyunkban a napi élmények, az emlékek. Reggelre a dolgokat már más színben látunk. Régi főnököm sokszor mondta mikor valamit meg kellett oldani, hogy Kati majd alszol rá egyet és másnapra eljössz a megoldással. És ez ténylegesen így is volt több esetben. Az utazási idő is hasonló jellegű. Mivel az utazás alatt nem sok mindent lehet csinálni, az ember morfondírozik, gondolkodik valamin, nézi az utasokat, kinéz az ablakon és közben eszébe jutnak dolgok.
Egyik őszi késő délután hazafelé érdekes élményem volt. Épp délutáni óráim voltak, csak hat óra körül indultam haza. Mivel már a téli időszámítás volt érvényben, teljesen olyannak tűnt, mintha már éjszaka lenne. A villamoson elég sokan voltak. Ugyan már nem volt csúcsidő, de mégis. Volt a villamoson egy csoport egyetemista is, akik beszélgettek, nevetgéltek. Nem szokásom direkt kihallgatni beszélgetéseket, de ők elég hangosak voltak. Nem voltak zavaróak. Csak hát fiatalok, akik örülnek az életnek és jót nevetgéltek egymás élményein. Egyikük elbeszélése nekem is annyira megtetszett, hogy majdnem hangosan felnevettem.
Az őszi félév közepén jártunk, ami a zárthelyik (ZH) időszaka. Általában két ZH-t szokás íratni. Ez a félévi első ZH-k időszaka volt. Valami filozófiai jellegű tantárgyról beszélgethettek, de amúgy műszaki vagy természettudományos szakra járhattak. Ez a tantárgy csak a szokásos „értelmiségi” képzéshez tartozhatott. Nekem is voltak ilyen jellegű tantárgyaim a 70-es évek végén, mint politikai gazdaságtan, marxista filozófia, stb. Szóval ezek helyett valami, amiből ZH-t írtak.
Az egyik srác mesélte, hogy ő úgy fél oldalnyit írt és elégtelent kapott rá. A tanár azt írta a ZH-jára, hogy ez kevés. Okos srác lévén, megnézte a többiek ZH-ját is, hogy akkor azok mennyivel lehetnek jobbak, mint az övé és a következő megállapításra jutott: amelyik ZH egy teljes oldalt kitett, az jeles volt. A többi a szöveg mennyiségétől függött, azzal közel egyenes arányban. Ezért a pótZH írásánál azt csinálta, hogy szinte ugyanazt a szöveget, mint az előző ZH esetében írt, leírta még egyszer. Így éppen egy teljes oldalnyi lett a szöveg. És erre jelest kapott!
Author: Radnóti Katalin
Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/