Írás 2019-ből, megtörtént esemény alapján 🙂
Luca fáradt és nyűgös volt. Egész héten túlórázott a bankban. Most meg itt volt ez a balatoni hétvége. Nem akarta megsérteni régi barátjait, ezért fogadta el meghívásukat a siófoki nyaralóba. Igaz, arra nem számított, hogy két napon át iszogatnak, és egyik szórakozóhelyről a másikra mennek. Arra meg kiváltképp nem, hogy napfelkeltekor érnek haza. Hogyan fogja magát kipihenni holnapra? Áldotta az eszét, amiért a tömegközlekedést választotta. Fizikai képtelenséget érzett a vezetéshez.
Felszállt a buszra, és kezdetét vette a kétórás út hazafelé. Talán alszik egyet. Gondolta ő. A második megállónál azonban felszállt egy idősebb, alacsony, ősz hajú néni, aki mellette foglalt helyet. Luca már a mozdulataiból, és a „kedveském, szabad ide leülnöm?” – kérdésből érezte, hogy ez az asszonyság egész úton mondani fogja a magáét. „Maximum nem reagálok semmit” – töprengett magában.
– Milyen szép ez az élet! – sóhajtott a néni. Luca felkapta a fejét. Úristen, milyen régen hallotta ezt bárkitől is! Az asszony fiatalosan csillogó kék szemébe nézett.
– Egy régi barátosnémtől jövök éppen. Hogy milyen jókat tudunk beszélgetni még így több mint hatvan év után is! Tízévesen ismertük meg egymást.
A fiatal lány perceken belül egy másik életben találta magát. Halott már embereket mesélni erről-arról, de így még soha senkinek a szavai nem ragadták el. Látta, ahogy a néni reggelente gondosan válogatja a gyümölcsöket a piacon. Jó sokat, hogy az unokáinak is tudjon vinni. Képzeletében ő is az asszony mellett kapált a kertben, miközben szívta magába az éltető napsugarakat. Aztán a következő képben már a gondosan berendezett kis szobában kötögettek, hisz a hosszú téli estéket is illik hasznosan eltölteni.
– Tudod kedveském, húsz esztendeje élek egyedül, özvegyen. Bizony, az élet nem volt ám mindig fenékig tejfel.
– Hogy tetszik csinálni, hogy mégis ilyen életerős és vidám?
A néni ajkán széles vigyor jelent meg.
– Folyton teszek-veszek, hogy ne érezzem a magányt. Sokat vagyok az unokáimmal, de már ők sem kicsik, csavarognak, eljárkálnak mindenfelé. Én meg nem telepszek rájuk, sem a gyerekeimre. Mindenki élje a saját életét, nemde?
Az asszony újra mintegy festményként tárta fel mindennapjait. Bizony nem volt rest előfizetni egy külön TV-csatornára, ahol kedvére hallgathatja a „nótaszót”. Ha éppen úgy hozza a kedve, dalolászik, sőt táncra is perdül! Na meg, a tápláló ételek!
– Szeretek jókat enni, nem is sajnálom magamtól a fenséges falatokat és – suttogta a lány fülébe – a sört sem. Persze csak ritkán. Aztán van egy másik nagy kedvencem: a mandulalikőr. Az valami fenséges!
A fiatal lány itta az idős asszony szavait, szinte érezte szájában a mandulalikőr zamatát, miközben arra gondolt, bár nem kérte, mégis megkapta az örök fiatalság receptjét.
– Nem vagyok hajlandó megöregedni. Nem ám! Még hetvenhét évesen sem.
Az élményekkel teli útnak egyszer csak vége szakadt.
– Angyalom, én itt mostan leszállok. További szép utat, aztán pihend ki magad, mert holnap új feladatok és örömök várnak terád.
Luca elképedve ült. Kitekintett az ablakon, majd mosolyogva integetett a néninek. Nem érzett már ingerültséget, sem fáradtságot. Csupán azt, hogy ő itt most valami nagy dolgot tudott meg. Ebben az egy órában talán többet tanult, mint az eddigi huszonöt évében összesen.
Mikor megérkezett albérletébe, lakótársa már várta. Luca ránézett, és csak annyit tudott mondani, hogy:
– Milyen szép ez az élet!
A másik lány kérdőn nézett rá.
– Legyen most annyi elég, hogy életem eddigi legjobb utazásán vettem részt. Ha nem haragszol, most tusolok, majd lefekszem aludni, mert holnap új feladatok és örömök várnak.
Author: Varga Adrienn
Adri vagyok, az Irodalmi Rádió blogszerzője. Főként novellákat, valamint „könyves-élményes” beszámolókat írok. Az olvasás az a teremtett világom, amelyben megpihenhetek, feltöltődhetek, átérezhetek, tanulhatok… Az írás pedig az eszközöm, hogy kifejezzek. Az irodalom világán túl rajongok a kutyákért (főként a yorkimért, Szederért🥰) , a természetért, Párizsért, az Őrségért, az őszért, a télért, valamint a tökös-mákos rétesért 🙂 Audrey Hepburn életfilozófiáját a magaménak is érzem :” A nevetés nagyon sok betegség gyógyszere, és a nevetésre való hajlam talán a legfontosabb emberi tulajdonság.” Eddigi megjelenéseim: Téli örömök könyve: *Családi tél (akkor és most) – Irodalmi Rádió (IR) – Dolgaink című novelláskötet : *A töltött paprika c. novella (3. helyezés) –IR– Lakótelepi Hófehér című novelláskötet: *Ünnepelek c. novella (2. helyezés) -IR– Kiskegyed online: *Szerda este; *Bütyök című novellák AHetedik című online folyóirat: *Meg(nem)érkezés c. novella A tavaszi szél titkai című antológia: *Nyílni kész c. írásom –IR– Cirkusz a moziban című antológia: *Várnak haza c. novella -IR- A hegyen nem történik semmi című antológia: *Elszáradt muskátli c. írás -IR- Csipkés szelek fújnak című téli antológia: *Régmúlt idők téli szerelme c. novella-IR – (2. helyezés) Akácízű hajnal című antológia: *A fonott kalács c. írásom -IR- Életet leheltél belém című antológia: *Szárnyaink c. írás -IR- Beadandó című...