Játék az őszben

Mivel az ősz a – tél mellett – kedvenc évszakom,  született egy-két novella ebből az évszakból. Íme egy írás 2018-ból:

Szeptember utolsó előtti péntekje van. Ma előbb befejeztem a munkát. Kellemes hetet zárok: kihívások, megoldások, kiváló teljesítmények. Csakhogy az irodaajtót bezártam, innentől a hétvégéé vagyok.
Zavartalanul andalgok az utcákon, a nap sugaraival még melegíti bőrömet. Kabátra nincs szükség, a rövid ujjú pamutingem épp elegendő. Túl enyhének találom az idei szeptembert, nehezen akaródzik jönni az igazi ősz. Vadgesztenyék ugyan sok helyütt borítják a földet, de a fák levelei még nem tarkállanak. Vágyom az őszt, ettől bár most jól esik az energiát adó napfény.

Az utamba eső játszótéren úgy harminc gyermek ugrándozik, fogócskázik önfeledten. Ahogy közeledem feléjük, emlékképek villannak be. Érzem gyermekkorom illatát. Lehuppanok egy padra, átadom magam a múltidézésnek. A gyerkőcök zsongását már csak messziről hallom. Megelevenedik kis falum mesebeli kastélya, melyben az óvoda és az általános iskola működött. A kastélyt gondozott park ölelte körül, előtte dús erdő terült el. A fák között a játszótéren, egy nagy füves, valamint egy kisebb aszfaltos pályán élvezhettük a szabadidőt. Óvodásként jó idő esetén egész délelőttöket, majd – a kötelező alvás után – délutánokat időztünk a játszótéren, melyet mi nemes egyszerűséggel „kiskertnek” neveztünk. Iskolásként a lecke megírása után a langyos őszi délutánokon a szabadban mérleghintázunk, tollaslabdáztunk, gesztenyéket gyűjtöttünk, a fiúk pedig rúgták a bőrt. A tanár néni közben egy napos helyet választott, és vigyázó szemmel felügyelt minket. A lányokat ritkán kellett fegyelmeznie, bezzeg a fiúkra nem egyszer rászólt, ugyanis focizás közben gyakorta összeszólalkoztak. Azonban, amilyen hirtelen jött az indulat, olyan hamar el is illant. Néha megszépítettük a kastély környezetét, összeszedtük a szemetet, gereblyéztük a lehullott faleveleket. A frissebb, nem elszáradt leveleket hazavittem, papírlap alá tettem, majd pasztellkrétával átsatíroztam. Általában barna, sárga, bordó színeket használtam, így csempésztem őszt a szobámba is.

Ábrándjaimból, s nosztalgiámból szélsebesen ránt vissza egy párbeszéd. Tíz év körüli kislány beszélget egy másikkal.
– Ma rossz jegyet kaptál, úgyhogy biztosan büntetésben leszel. Én meg hazamegyek, és egész délután játszhatok a tableten. Amikor jó jegyeket kapok, anyáék mindig megengedik, hogy sokat tabletezzek.
A másik lány csüggedten hallgatja mindezt. Két rossz jegyet is bezsebelt.
– Biztosan, mérgesek lesznek anyáék, és hétvégén nem kapom meg sem a tabletet, sem a mobilt. Pedig a lovas játékban már az ötvenedik pályánál tartok.

Felpattanok a padról, rossz érzés már itt lenni. A gyerekek nagy része ugyan még mindig derűsen játszadozik, de a varázs tovaszáll. Elindulok inkább hazafelé. Ahogy közeledem az otthonomhoz, terveket szövök a fejemben. Rendkívül várom, hogy megérkezzem, s én is belevessem magam a játékba. Egyre ügyesebb vagyok benne. Pontosabban vagyunk, hisz ez egy csapatjáték. Bizony, kimondhatatlanul várom, hogy kutyámmal kikocogjunk a parkba, ahol újabb gyakorlatot taníthatok neki. Nem virtuális térben, nem képzeletbeli figurákkal, hanem a természetben a kutyámmal játszom.
Maradi lennék, avagy huszonnyolc éves koromra még mindig a „90-es évekbeli gyermek maradtam?

Varga Adrienn
Author: Varga Adrienn

Adri vagyok, az Irodalmi Rádió blogszerzője. Főként novellákat, valamint „könyves-élményes” beszámolókat írok. Az olvasás az a teremtett világom, amelyben megpihenhetek, feltöltődhetek, átérezhetek, tanulhatok… Az írás pedig az eszközöm, hogy kifejezzek. Az irodalom világán túl rajongok a kutyákért (főként a yorkimért, Szederért🥰) , a természetért, Párizsért, az Őrségért, az őszért, a télért, valamint a tökös-mákos rétesért 🙂 Audrey Hepburn életfilozófiáját a magaménak is érzem :” A nevetés nagyon sok betegség gyógyszere, és a nevetésre való hajlam talán a legfontosabb emberi tulajdonság.” Eddigi megjelenéseim: Téli örömök könyve: *Családi tél (akkor és most) – Irodalmi Rádió (IR) – Dolgaink című novelláskötet : *A töltött paprika c. novella (3. helyezés) –IR– Lakótelepi Hófehér című novelláskötet: *Ünnepelek c. novella (2. helyezés) -IR– Kiskegyed online: *Szerda este; *Bütyök című novellák AHetedik című online folyóirat: *Meg(nem)érkezés c. novella A tavaszi szél titkai című antológia: *Nyílni kész c. írásom –IR– Cirkusz a moziban című antológia: *Várnak haza c. novella -IR- A hegyen nem történik semmi című antológia: *Elszáradt muskátli c. írás -IR- Csipkés szelek fújnak című téli antológia: *Régmúlt idők téli szerelme c. novella-IR – (2. helyezés) Akácízű hajnal című antológia: *A fonott kalács c. írásom -IR- Életet leheltél belém című antológia: *Szárnyaink c. írás -IR- Beadandó című...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Még mindig én…

– Te tényleg én vagy? A kislány hitetlenkedve nézett rám. Én elmosolyodtam. – Igen. Én vagyok te. Csak… egy kicsit későbbről. – Akkor hány éves

Teljes bejegyzés »

Vár az újabb tanév

Edit Szabó : Vár az újabb tanév Kérdezem egy barátom kislányát : Timikém, várod már az iskolát ? Szája széles mosolyra húzódik, – nagyon várom

Teljes bejegyzés »

Szabadon szállva

Hullámzó kék szőnyeg, Ég s felhő szőtte, Rajta fekete foltok, Csilingelő, csipogó hangok. Mi ez? Kérdem, S elképzelt térképem Olasz csizmát lát meg Az atlaszos,

Teljes bejegyzés »

A megbocsátás hajlékony padján

   A megbocsátás hajlékony padján     Ott ülni csak némán és csendesen, hallgatni mások megbocsáthatatlan, alávaló bűneit. Hidd el, talán úgy érdemes! Gyakran ellened

Teljes bejegyzés »

A szöcskék is látták

    A szöcskék is látták   A ráérősen jóleső szeptemberi kiránduláson nem messze a Dunától, hajborzoló langyos szellő igazítja a Vértes közeli utak mentén a

Teljes bejegyzés »